#249

Ez csak egy híradás, hogy megvagyunk, én mélyen az önsajnálatban tapicskolok, szobafogság még tart, I. még fekszik, hatodik napja, a gyerekek még betegek, igazolást kaptunk hétfőre, de Marci szarabbul lett azóta, szóval eléggé kicsi az esély erre, már mindenre érzékeny vagyok, mintha én lennék náthás, influenzás, csak ne érjen senki hozzám, ne várjon senki semmit, egy kakaót, egy zsepit, egy teát, Nurofent, ma a macska lehugyozta az ágyat, ágytakarót, paplant, miután az alomba szart, tegnapelőtt a fürdőszobai összefolyóból tört fel a büdös csatornavíz, rá fél napra a fiúk a csapot dugították el répachipsszel, elegem van abból, ami körülöttem folyik, arról álmodozom, hogy lejutok a kertbe, és felásom azt a hat négyzetmétert, mindent beforgatok, ne legyen fent, kint semmi, aztán a lépcsőfordulóban másfél éve álló babakocsit kiporszívózom, felteszem valahova a netre, vigyék el, látni sem akarom, az is csak kinyúlik belőlem a hidegbe, tűnjön el, mint egy leváló fokozat. Sajnálom, mindent, magamat is, most ennyi.

Update:

Azért jó a hétvége, mert nem kell dolgozni alvóidőben, így elmehettem ásni. Kerítést meszelni. Fasza volt, ahogy panaszkodni is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s