#248

Az első gyerek magas láza után megjött a másiké is, I. szintén kidőlt, ráadásul rettenetes beteg, negyedik napja fekszik, és közben nyöszörög, nyög, panaszkodik, folyamatosan, de tényleg folyamatosan. Negyedik napja tart a szobafogságom, néha kiszaladok gyorsan tejért, almáért, sietek vissza, taknyot törölni, macskahúgyot takarítani (jaj a három éve lakatlan, ajándékozásra váró babahordozónak), Nurofent szájba betolni, rá Kinder tojást adni. Erre ma délben elment az áram, és kabátban, neglizsében kimentem a gangra, klasszikus jelenetben felkiabáltam a negyedikre a szerelőknek, miközben a felettünk lakó néni az ablakból leskelődött, kiderült, hogy hát de “Ki volt írva”, hogy nem lesz áram, déltől négyig, aztán holnap se, szóval ki volt írva, csak a hülyéje szobafogságban van, hát nem olvasta a kiírást, olvashatta volna, csak nem tette meg, aztán írt nekem a nő a Facebookon, hogy a két piszlicsáré szar kis Lego készlet közül az egyiket végül eladta másnak, mert az igaz, hogy én jelentkeztem érte előbb, de a másik jött, és több mindent vett, na, ekkor rájöttem, hogy ohó, hát megvan itt a felelős, a sátán minden mögött, aki alattomos tervével bassza el az életem, hát ez a nő az, a piszlicsáré szar kis Legoval, mini Technics daru, mi, Power Miners, meg a faszom, majd megírom neki, mit gondolok az egészről, a lázról, a nyöszörgésről, az ammóniaszagról, szépen abba lehet hagyni, elemeire szétszedni, vissza a dobozba originál zacskóval, útmutatóval együtt, különben baj lesz.

Azért vannak jó dolgok is, és míg a rosszról azért írok itt, hogy elporladjon a fényben fejhangon sikoltozva, a jót direkt rögzíteni szeretném karbonitba, mint Han Solot, szóval a gyerekorvos azt mondta, nem kell bevinni sem betegen a gyerekeket, hogy szenvedjenek, sem a már egészségeseket, hogy újra összeszedjenek valamit, ezt majd az anyuka intézze, és beugorhat előre megírt igazolásért, ahogy érzi. És volt néminemű időm éjjel olvasni, egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen, ja nem, két oldalt két gyerek szuszog, és már egészen lassan, nem sebesen, lázasan. És szerencsére nem volt áram, sem internet, amikor minden igazságot megírtam volna életem mételyének, lemondtam a daruról, a bányagépről, majd emelek, ások, törölgetek, osztogatok kézzel.

2 thoughts on “#248

  1. persze hogy nem ő tehet mindenről, de azért elmehet a p-ba a nő aki odaígér két játékot egy ikres anyukának aztán az egyiket eladja másnak. szerencse hogy azért nem mindenki ilyen. ez szerintem akkor is bosszantó ha nincs épp minden más is egyszerre. (vajon I észreveszi-e, elhiszi-e hogy te máskor pont ilyen betegen hozod-viszed a gyerekeket, boltba mész, vacsorát adsz stb).

    • A Lego fórum durvább, mint az Ecseri. 🙂 Itt komoly gyűjtők vannak, műkereskedők, akik felvásárolnak, később eladnak, ha már hiány van a piacon, van, aki évekre befektet, elképesztő, csak nem gondoltam, hogy egy vacak kis 1500-as tételnél is harc van. 🙂 I. meg nem veszi észre, az életéért küzd. Meg aztán én nem is szoktam ilyen beteg lenni, pechemre. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s