#212

A kuflikat és a Rutkai Bori Bandát azért találta ki a világegyetem, hogy akár a majd négyévesen éppen szepaszorongó (baszki, csak fürdeni mentem, és sikított Tomi, és azzal fogadott, hogy “sírtam, mert nem voltál itt”, hát 4 lesz januárban, mi ez?? Marci még pláne, ő a kis beteg, aki fókamód köhögött napokig, mindenki ijedtségére) gyerekek mellett is szellemi táplálékhoz, önfeledt örömhöz jusson a szülő. A vasárnapi koncerten anyukákat és apukákat (fujj-fujj, szóval csinos, bőr motorosdzsekis nőket és egészen jól kinéző, egyik lábukon biciklizéshez felhajtott farmert viselő faszikat) láttam komolyan táncolni, persze fél szemük a gyereken.

Szóval nem minden szar, és jut is, csurran-cseppen, ragyogó vasárnap délelőtt, fahajas boltok, automata bábszínház

meg tömegoszlató (haha, ez jó, kicsit meghíztam, hát érted, oszlatni a tömeget, rám fér) felszerelés anyunak.

Na, ennyi volt, már kiabálnak, anyaaa, ki akarunk jönniiiiiii a kádból (elfogyott a banános fürdőhab), sziasztok, jó éjt, nekem már fellőtték.

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s