#183

Megint gyerekszáj vagy mi.

Tegnap megpróbáltam egy lepottyant székpárnát visszadobni a földszintől a félemeleti gangunkra, mindezt az ikrek statisztálásával. Több kísérlet sem jött össze, agyatlanul csináltam, végül pl. belengettem, és úgy dobtam fel, azaz csak volna, mert az ív rossz pontján engedtem el, így egészen egyszerűen a hátam mögött méterekkel esett le.

Tomi egészen komolyan, vicc nélkül mondta: Majdnem sikerült, anya!

Ugyanő este vacsorakor hajlandó volt egy picit belekóstolni az ebédbe, amit délben bojkottált, mert igaz, hogy korábban még száraz állapotában bemutattam neki a biobullshit megacsavart tésztát, melyre rábólintott, és én fejtettem rá a borsót, én pirítottam a csirkemellkockákat (nálunk a hozott ebéd elég gyakori, túl jól vagyunk eleresztve éttermekkel, kifőzdékkel és kevéssé idővel), és szereti a répát is, a tejszínt is, de végül mégis kitalálta üvöltve persze, hogy ő ebből semmit, büdös, fúj, ő vékony tésztát, így meg így. Vacsorakor csak a húst és a répát hajlandó volt elfogadni, és hozzá bolti konzerv uborkát csaptam, és amikor kérdeztem, hogy na ugye, ez mégis jó, akkor megpaskolta a lábam, és azt mondta: Finom az uborka, anya!

Néha mindkét kezükkel adnak, néha mindkét kezükkel ragadnak.

 

 

1 thought on “#183

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s