#165

Most egy egészen jól megragadható szituációban látom a boldogságot.

Tegnap elkapott a hányós vírus, minden, de minden kijött belőlem, még a víz sem maradt meg, néha sikerült egy-egy kortyot bent tartani, számban öblögetve hagyni hogy valahol felszívódjon. Lázálomszerű volt az egész nap, félig aludtam, félig vergődtem, néha figyelni, szemlélődni is tudtam, sőt nevetni is.

Ma már jobban vagyok, enni ugyan még alig merek. És itt a boldogság, mert örülök, hogy az ikrek nem voltak betegek, így végre egy üres lakásban szenvedhettem, és örülök, hogy I. el tudott menni értük, és még ma reggel is valahogy felkelt, és bevitte őket a bölcsibe. (Igaz, én öltöztettem, raktam össze őket, és rajtam rendbe a tegnaptól széthullott lakást is, de megtehettem.) És fogytam másfél kilót egy nap alatt, haha, igaz, hétfőn kezdődik a nagy, 8 hetes mozgásprogramom, de legalább addigra összevakarom magam. És itt ez a mai nap, amikor már tudok működni, járni, nézni, olvasni, a fiúk bölcsödében, kint esik a hó, és végre elengedtem, hogy dolgoznom kellene. Persze csak ötig, akkor vár Marci és Tomi, de már előre örülök nekik.

Sajnálom, giccs meg gejl, de kinek nincs meg a maga giccse? Nekem több is, ez csak egy Swarovski függőkből.

“Ami félig van kész, az ma félig marad, engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.”

1 thought on “#165

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s