Barátunk és ellenségünk: a nemi szerv

Hétvégén megvolt a szülésfelkészítő, eléggé kimerítő volt jógaóra után még 4 óra, szintén jógázva, odafigyelve, viszont rendkívül hasznos is. Persze jellemző, hogy amikor a más országokban elérhető szülésekről volt szó, például a delfines szülésről a Seychelles szigeteken, akkor benyögtem I.-nek a cicás szülést, mint olyat, és sajnos hagyományos, iskolai ünnepséges, fuldokló, nyüszögő röhögőgörcs jött ránk.

De ha már cica. Nem tudtam nem észrevenni, mennyire gyakran előkerül mostanában itt a blogomon a punci téma. Nem véletlen.

A terhességem elég hamar átalakította a fizikai létem, a korán kialakuló hatalmas has (tényleg mindenórásnak nézek ki jelenleg, sőt lehagytam olyanokat, akik mindenórásak), a terhelés, a hízás (15 kiló plusznál járok, és még van 2 hónap) elég hamar nyilvánossá tette a testemet. Mindenki látja, és ki vagyok szolgáltatva a legkülönbözőbb helyeken annak, hogy ismeretlenek a terhességemről, a gyerekekről, a fizikai létemről akarnak velem beszélgetni.

A női testképem egyébként is problémás volt, szeretem a testem, igyekeztem jól tartani, jól megmozgatni, pihentetni, de amiben teljesen béna voltam, az úgymond a feldíszítése a magam örömére. A lakás tele van szirszarokkal, fülbevalókkal, körömlakkokkkal, amelyek egyszer jó ötletnek tűntek, majd soha elő nem kerültek, vannak valahol sminkeszközök is, takarításnál rájuk csodálkozom, újra elteszem, ha néha mégis használom, estére elfelejtem, szétkent arc néz vissza rám a tükörből. A fodrászhoz bejelentkezni külön misszió.

És most hirtelen az bennem a leginkább látható, a mindenki számára érdekes, hogy mi van a méhemben. Mi van a hüvelyemmel. Hogy alakul a medencém. Hol fognak kibújni belőlem a srácok. Eddig évente ha megvizsgáltak a rendes rákszűrésen, most háromhetente kézzel nézik a méhszáj állapotát. A női szerveim előtérbe kerülése valami egészen új női testképet hozott magával. A misztérium máshová költözött, ahogy a szemérem is.

Az ultrahangos orvos, a “szép” doki kéthetente szépen betűrögeti a ruhavédő papírtörlőket a bugyimba, majd a combomra könyökölve küzd meg mocorgó fiúkkal, hogy elkapja őket egy-egy mérésre. A hétvégi szülésfelkészítőn négy pár ült bent, és jegyzetelt nagy buzgalommal a gátvédelemről, tanulmányozta a gátizom bemutató tábláját, bólogatott a gátmasszás menetét hallva. Ami arról szólt, hogy a mi gátizmunkat hogy kell majd kézzel karban tartanunk ahhoz, hogy megússzuk a szülés okozta károkat. Ismeretlen, nevüket sem tudom emberek között lett természetes téma az, hogy mi lesz a párok női tagjának puncijával. Mondhatnám, hogy barátok között persze nem beszélnék ilyen lazán, az ismeretlenség felszabadít, de azt hiszem, ha valaki társaságban rákérdezne a gátmetszésre, akkor könnyedén mesélnék róla, a véleményemről, a feltételezéseimről, tehát a szülésfelkészítésen csak eleve szabad volt erről beszélni, máshol megvárnám, hogy érdeklődés legyen iránta.

És még hol vagyok a szüléstől. Amikor itthon jó előre kell gyantáztatni, ne bent csapassanak le borotvával, beöntést kell kérnem, különben igenis mások előtt ürítkezem majd, de a nagyját így sem úszom meg, sanszosan hányok, vizelek, és mindenki a puncim nézi, ha gátvédelmet kérek, akkor a szülésznő fél órákat masszírozza a hüvelybemenetet, és még ezzel járok a legjobban, különben vagy repedés lesz, ami szabálytalan seb, és nagyon nehezen gyógyul, vagy belevágnak ott, azon a területen, ahol eddig holmi szentély bejárata volt, ahova eljutni csak a kiváltságosok juthattak, és be pláne azok, akiket örömmel fogadtam.

És mindez (ha nem is a vágás, de a nyilvánosság) a természet rendje (persze régen csak bábák voltak, ma meg lesz bent 2 orvos – ikreknél kötelező, úgy tudom – meg ki tudja, hány egyéb segítő stbstb.). A női fórumok felszabadult puncizásai ezt segítik nekem feldolgozni. Hogy a láthatóság, a publicitás az egyik fele az eseményeknek. Mindez felszabadulással is járhat, szabaddá téttellel. De ott egy másik oldal is, amit még ki kell alakítanom, vagy legalábbis át kell gondolnom, hogy hova költözik/költözött az intimitásom.

És egy érdekes cikk, amibe éppen ma futottam bele.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s