Legalább 15-18 éve, hogy először láttam a Rosencrantz és Guildenstern are dead filmet, most hétvégén valamiért eljött az ideje, hogy újra megnézzem, illetve megnézessem I.-vel.
Azt leszámítva, hogy közben rám tört a pánik a terhesség miatt (kész, vége, örökre elveszett a szabadságom, soha nem térhetek már le a sínről, mindig ebben az állapotban leszek, ebben a nem teljesen okés, soha ki nem pihent, soha nem (mert nem lehetek) önző/részeg/felelőtlen állapotban), illetve megint leesett, hogy meg fogok halni, mind meghalunk, szóval ezeket félretolva (vagy éppen el nem felejtve) csodálatos élmény volt.
15, de inkább 18 év múlva talán már családi mutogatás lesz belőle.
nimbusz 