#372

 

Figyelem, gusztustalan témák.

Teregettem ma, éreztem az öblítő gyenge illatát, éreztem a saját testszagom, még mindig pizsamában voltam, holott délután volt, de ez egy ilyen nap, betegnap, persze úgy sincs rendjén, de mégis, csodás érzés volt, a valamiből kifelé, sőt felfelé haladás érzése.

Pénteken reggel fájlalta a torkát az egyik gyerek, mondtam magamban, hát ennyi, másfél hét, és jött az ovilepra, ez természetes, nem aggódtam, estére már elmúl a fájdalom, kicsit taknyos lett, örültem, hogy ez igen, így kipattintották az immunrendszerüket, már csak ennyi egy kis betegség, jól van, még elmentem a Hunyadi piacra, vettem szőlőt, egy Star Wars trikót a bolhapiac részen, körtét, sütött a nap, minden benne volt a napban, minden szépség és lehetőség. De estére már nekem is fájt a torkom, és a másik gyereknek is, éjjel már nagyon szenvedtünk mindketten, ő nyöszörögve aludt, én minden nyöszörgésre felriadva, szorongva, és vasárnapra kibomlott az egész rohadt betegség. Belázasodtam, rosszul voltam, féltem, a betegebb gyereknek a torokfájása elmúlt, egy kis takony maradt, meg valami durva gyomorbántalom, vírusos hasmenés, ilyen még sosem volt neki, nem tudhatta, hogy ez mit jelent, nem tudta, hogy veszélyes, csak pukizni akart, de konkrétan összeszarta a kanapét, magát, mindent, el sem hitte, hogy ez megtörténhet, de persze semmi baj, megoldjuk, előfordul, ilyen ez a vírus, ne féljen, huzatot mostam, gatyát, alsógatyát, meg a mindent, de ez nem volt idegen, ez ismerős volt, barátságos, hiszen régen még a pelenka idején sokszor megesett, de így sikerült, hogy aztán magát a kanapét hányta le huzat híján, mert hányni sem hányt még soha életében, ezt sem hitte el, hogy most valami jön, és ez az ézrés, ami jön, ez a hányás. Aztán izzadt, nyöszörgő délutáni álomba merült, én pedig megint elengedtem magam, hogy akkor rosszul vagyok, lázasan, fájós torokkal, egyre jobban bedurranó orral, akkor a gyerek álmában akart pukizni, ébren már tudta, hogy nem szabad, álmában nem, hát keltenem kellett az izzadt kisfiút, hogy kivigyem, letusoljam megint, de aztán eljött az este, és már éhes volt, nevetett, evett, persze aztán fájt a gyomra, és kellett a gyógyszer, egy kicsi, de másnapra igen, tényleg kipattintotta magát ő is, a másik fiú is.

Csak én nem, én rettegtem végig az éjszakát, és éreztem, ahogy forgolódom a lázban, ülve próbálok aludni, hogy levegőt kapjak az orromon, ez a dugult orr, ez azt jelenti, csak nem az a betegség, ez valami más, persze, de aztán hajnalban felkeltem, az orrom szelelt, a lázam 38 felett, és nem éreztem a szappan illatát. A fertőtlenítőét. Az ecetét. Semmiét. És akkor visszafeküdtem, hogy na jó, akkor ez van, hát másfél hét az oviban, és hazahozták a fiúk a koronát, legalább nem kell aggódni, szorongani, mert már kész, megvan, pipa, akkor most mi lesz, miket kell tennem, intéznem, hogyan. Visszafeküdtem, és végül aludtam még pár órát, és reggel sem éreztem semmit, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy talán kérjek egy tesztet, de még kétszer orrot fújtam, és hirtelen átjött valami. Egyre több minden. Voltak szagok, és arra gondoltam, hogy mindegy a teszt, nem számít. Ha betegebb leszek, akkor kórházba kell mennem, jelenleg így sem, úgy sem vizsgál meg senki, ha csak ennyi a bajom, ezen nem változtat a teszt, csak még egy szorongás, rettegés. És egyre jobb lett, néhány napot feküdtem, buta játékokat játszottam a telefonomon, a fiúk pedig meséket néztek, aztán már olvasni is tudtam, és olvastam, aztán már kicsit a munkámmal is foglalkoztam, elmosogattam, mostam, és teregettem is, ma az egyik könyv kapcsán, amit olvasok, meghallgattam egy Beach Boys számot, és rohadtul intenzív volt, aztán megláttam a The Animals valamelyik videóját, megnéztem, és az még intenzívebb, és megint beleszerettem az énekesbe, de olyan mély és erős érzés volt, hogy megijesztett, ilyesmiket át tudok élni, persze nevettem, és igyekeztem nem belemenni abba, ki is ez a fickó, akit 2-3 perc alapján elképzelek, mert a videókon hozzám képest egészen taknyos, de valójában 79, szóval ez a valóság egy furcsa hasadéka, de az van, hogy ideülhetne valaki szembe velem, egy könyvvel és ezzel az arckifejezéssel, hogy

De azzal is beérem, ha ez az üzenete:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s