#366

Hatékony voltam, mint az isten nyila, olyan apróságokra volt figyelmem, hogy végre elmentem előre növesztett macskafüvet venni a Király utcai állatkereskedésbe, aminek Galaktikás betűkkel van kiírva a neve, mármint hogy DÍSZHAL-MADÁR, meg beszkenneltem a pulmo leleteket a körzeti dokinak. Önmagammal eltelve értem haza, na, mi van, baszki, ki akar mit, megoldjuk, hogyne. Fürjtojás, na, képzeld, Gabikám, azt is vettem, krémsajtok, sőt megkérdeztem a sajtos-tejest, tényleg fogad-e tojástartókat, nem hiszed el, baszki, fogad, az is pipa.

Aztán amikor elkezdtem kipakolni a táskámból, éktelen bűz csapta meg az orrom. Kiderült, a macskafű alaposan meg lett öntözve, kb 6 napja, azóta a víz és a gyökerek egyberohadtak, borzalmas, odvasfogszagú rothadás terjedt szét minden egyes apró kis cseppel, márpedig hiába csomagoltam több zacskóba, azok a cseppek terjedtek. Pakoltam és pakoltam, törölgettem és törölgettem, és nem segített, hogy valamikor az orromhoz is hozzáértem, mert onnantól mindent le kellett törölnöm, egészen addig, amíg végre rájöttem, fejétől bűzlik.

Csak néztem, mennyi szart tárolok a hátizsákban, főleg az első kis zsebeiben, csupa apróságot, ami létszükség esetén bevethető, és akkor felsóhajtottam, hogy Gabikám, neked mennyi dolgod van. És ez szar volt, olyan szar, hogy röhögtem, mert érted, dolog, dolog, és eszembe jutott, hogy a Hegedű utcai kispostán majd minden sorbanálláskor olvashattam a csalogatónak kitett, nem nyert kaparós sorsjegyen a bölcsességet: “Az emelkedés feltétele a lomok elengedése”, és én megszerettem ezt a bölcsességet, évek óta kötődöm hozzá, én ugyan el nem engedem, bölcs és hasznos mondás, szeretem, na, szóval ki kéne dobálni a dolgokat, de előbb letörölgettem őket, ne legyenek büdösek.

(Az egyik zseb: van ott kaleidoszkóp, prizma, vitaminos szőlőcukor-nyalóka, homályos macskamancs is.)

És aztán este a könyvben, amit olvasok, buddhista bölcsességek tűntek fel, és a könyvet is szeretem, vidám, bölcs könyv, akkor éreztem, minden, de minden összeér, majd magamma viszem a postai sorbanállásra is ezt a remek regényt, szerencsére nem volt ott a táskámban az olvasó, így semmi szaga nincs.

Update: kimostam a nagy hátizsákom, és kiderült, vannak még benne eddig fel nem fedezett rekeszek, zugok, ahova pakolhatok még dolgokat. 🙂