#200

Magam szíverősítésére gyűjtögetem a jó dolgokat, a rosszakat meg próbálom elpöckölni.

Jó, hogy nap mint nap lejutok a kiskertbe, és még mindig gyönyörű. Rossz, hogy a kis növénykéim életbenmaradása elég kétséges, megjelentek a földibolhák. Szétrágták az éppencsak kibújt leveleket, így a fene tudja, mi nő meg a pok choiból. Odáig jutottam, hogy képes voltam kézzel szétnyomni egyiket-másikat (már ha el tudtam kapni őket), ez nagy szó, mert igaz, húst eszem, nem vagyok vega, de Kop hatása az életemre olyan erős volt, hogy a rovarölés alapviszolygás bennem, és az ikrekkel is sikítozom, ha ártatlanul (vagy sem, azért csak nem lesznek Witman fiúk) hangyát bántanak. Azért megvan a bukolikus hangulat, amikor azon kaptam magam, hogy ízlelgetem a földibolha szót, milyen szép a ritmusa.

Jó, hogy ma, az ezer fokos játszótér-kohóban több mint 20 oldalt olvastam a Kobon, miközben a fiúk kis flakonokkal és egy nagyobb fiúcskával a homokban saraztak. Úgy értem, egybefüggően, elmerülve, néha fel-felnézve. Rossz az, hogy alapjáraton ez még mindig lehetetlen mellettük. Tervezek egy posztot arról, miért kurva nehéz egész napokat lehúznom az ikrekkel, miközben imádom őket.  No meg jó lenne egy poszt a játszótérről is, ez a Klauzál tér jó kis olvasztótégely (ha éppen nem kohó), és a Játszótér olyan, mint a dzsungel.

És jó, hogy tegnap az apai nagyszülők elvitték a fiúkat egy napra, végre volt egybefüggő időm, amit munkára akartam elverni (most a hó elején sok dolgom van, és ezt kellene a fiúk mellett megoldanom, szóval prioritása van mindenféle lenge kis bevásárlás, fagyizás előtt), a rossz az, hogy beteg lettem, éppen csak annyira, hogy szar legyen, feküdni akartam, nem tudtam enni (jajjcsakeztne, az étel örömét ne vegyétek el tőlem), komolyan, felnőttként is szar betegnek lenni, de szülőként olyan szopás, amit még nem dolgoztam fel 3,5 év alatt.

És jó, hogy a fiúk nagyon viccesek, okosak, pl. ma reggel Tomi feldobta, hogy menjünk ki, ha már felébredtünk, majd hozzátette, hogy ki a hóra. Mire visszakérdeztem, hogy a hóra? De hát nyár van. Erre elkezdett magában befelé nevetni. Aztán felém fordult, és elmondta, hogy csak viccelt. Összeteszem a két kezem, ha lesz humoruk, és tudnak magukon nevetni. És mi a rossz? Nincs itt rossz. Az imént felkapaszkodtak a gurulós székemre (térdelve gépelek jelenleg), és bevackolták magukat, mondták, mennek a pingvingyárba. Egyébként van egy fiktív haverjuk, Boldi, aki rengeteg dolgot csinált már életében, és különböző helyeken lakik. Pl. kidagadó függönyös ablakok mögött. Amit a múltkor megmutattak nekem a fiúk a Kisdiófa utcában, Marci megemlítette, hogy most bezzeg zárva a függöny. És szóltak már azért, hogy nézzem csak, valaki a harmadik emeleti erkélyen nézelődik, vagy hogy cipők vannak a villanydróton. Szóval jó dolog velük lenni, csak nincs más, ha velük vagyok, minthogy velük legyek. Ez a poszt 3 óra alatt készült el, ebben benne van az a másfél óra, amíg Tomi aludt, Marcinak pedig aludnia kellett volna.

Ha majd máshol is leszek, nem csak itthon a gyerekekkel meg a kiskertben kutyafuttában, akkor majd nagyvilági posztok is lesznek pezsgővel, kalandorokkal, egzotikus kétségekkel, sok-sok könyvvel. Oh wait, némi könyv még csurran-cseppen, akit érdekel, hallgassa a Hármas Könyvelést.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s