#201

Mondjuk azt már évtizedek óta tudom, hogy igazából egy kis sugarú körben eléldegélek, ingergazdagon, boldogan, az ikrek miatti beszorulás is a lehetőségvesztés klausztrofóbiája volt, de most, hogy ez azért oldódik (vagy máshogy szorul), látszik, hogy nem tudok nagyot álmodni. Még a Balaton sem motivál, de kimenni Gödöllőre a fiúkkal, megnézni a kastélyt (várakat, palotákat akarnak látni), aztán elmenni a Caravella kávézóba, ahol cukros süteményt (vagy mégsem cukrosat?) tolunk az udvaron, közben az antikolt bútorkészítés tanfolyam félkész darabjait nézegetjük, szóval ez most elég csábító és buja kis terv.

És itt a kert, egyszerűen folyamatos boldogságinfúzió, nikotintapasz vagy ínyhez szorított bagóstasak, snuff, minden nap szivárog valami. Tegnap délután átevickéltünk a forró levegőn egy kis késő délutáni locsolásra, és bent zene szólt, két viharvert negyvenes gitározott, énekelt, de tényleg kurva jól. Mindkettőjüket ismertem már, az ikrek pedig bárhova útlevéként tudnak funkcionálni (“elnézést, nem baj, ha megmutatom a fiúknak ezt a gyönyörű belső udvart, máskor zárva szokott lenni a kapu” vagy “elnézést, nem baj, ha leülünk ide hallgatni, nézni, kicsit megpihenünk itt”), szóval odatelepedtünk. Annyira erős volt a helyzet, annyira lemeztelenítetten, gátlástalanul élvezték a zenélést, a zenealkotást, olyan ragadozómosollyal nézett rám a két faszi, egyszerűen úgy éreztem magam, hogy bekebeleznek, feldolgoznak, először fotó leszek, aztán a fotót is szétdarabolják, ahogy a ritmus hozza, annyira intim volt számomra ez, hogy végül hátat fordítva ültem le, erre is jó alibi a gyerek.

Végül a poloskák kerültek bele a szövegbe, meg Marigold cica, és mivel egyik fickó anyanyelve sem a magyar, ezért csodás szószerkezetek, nem létező, de majdnem értelmes szavak. Aztán indulnunk kellett, de amint kimentem a kapun, egy turista éppen ott ment el, és megállt, láttam, hogy ő ide most bejönne, mert elkezdte húzni a varázslat, de szigorú voltam, bezártam a kaput, sajnálom, Billy, sanszosan sosem fogsz rájönni, hogy ezt meg kellett volna köszönnöd. így még nem akadtak bele a horgok a börőd alá.

(Egyébként lesz majd Közösségi Kertek Éjszakája valamikor szeptember elején, aki bátor és erős szívű, jöjjön el, amint van hírem róla, itt megosztom.)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s