Újabb pepita

Hiába, a kvantumfizika érvényes a blogszövegre is, a megfogalmazás befolyásolja a valóságot, a megfigyelő pozíció, akár a teniszbírói magasles, képes döntéshozó szemszöget adni, ezzel aztán el is tud dőlni a meccs.

A múltkori kifakadásom nagyon jót tett, ráébresztett, hogy komoly a gond, tehát nem szabad csípős-ironikus-vicceskedő stílusban elkenni, valóban segítségre szorulok, és ez nem játék, még két sors fut itt. Ráadásul senkit nem lep meg, csak engem, beleszorultam abba az udvarias pózba, amit mindenféle utcai ismeretlenekkel szemben veszek fel: “Ó, és milyen lehet a két kisgyerekkel, nehéz, gondolom?” “Áá, nem is annyira.” Mert ugye az ember nem mondja az Utcai Néninek, hogy kezitcsókolom, nehéz, kurvára.

A levelemre jelentkeztek az Otthon Segítünk Alapítványtól, de kiderült, nyáron nincs olyan sok emberük, még türelmem kérik. Amióta reagáltak, azóta sóvárogva várom a friss híreket, és ha ők nem is, de más a segítségemre jött.

Bejelentkezett az új védőnő, aki már kint is járt, és csodálatos. Nem tudtam, hogy a védőnő jelenléte ilyen is lehet. Az első még a második trimészterben lépett le, veszélyeztetett terhes lett, aki átvett, az helyettesítő volt, egészen idáig. Kedves teremtés volt a helyettes, igyekezett mindig segíteni, például amikor paráztam, hogy nem érzem külön a két magzat mozgását, bejárhattam hozzá szívhangot nézegetni sűrűbben, ilyesmi. Szóval ha volt megfogalmazott gondom, akkor igyekezett választ adni rá. Az új csaj viszont megérti, mi a gondom, a szavaim mögött látja a helyzetet, és arra keres válaszokat, olyan tehetség, tudás ez, ami minden helyzetben csodálatossá teszi a másik felet. 2 órát beszélgettünk önfeledten, közben a fiúk elaludtak, a nő dolgozott cigánytelepen (szerette), dolgozott budai menő kerületben, úgy fogalmazott meg másodvéleményt egy téma kapcsán, amit előtte kérdeztem meg a gyerekorvostól, hogy közben nem éreztem fúrásnak, nem törte meg a bizalmam a gyerekorvosban sem.

Marci miatt aggódtam, van egy kis fejdeformitása (enyhe Plagiocephalia), ezt nagyon nagy eséllyel a háton fekvés okozta, elég tipikus dolog, elnyomódtak a koponyalemezek, a doki szerint ez most, hogy már nem azon az oldalán alszik, illetve lassan nem fekszik háton egyáltalán, inkább hason van, emelt fejjel ideje java részében, szóval mostantól szépen formálódik máshogy. Engem persze zavar a dolog, egyrészt a forma, másrészt az, hogy mi van, ha azért fordult el még pici korában a feje egy irányba mindig, mert valami izomtónussal van gond, mert bizonyos pozíciót már a méhben felvett, és a szűkösebb hely miatt már ott ellustult valamelyik oldalon. Ő az, aki sokkal többet sír, ő az, aki picit lassabban kezd el mindent. Nem szeretném, ha később kiderülne, hogy mindez összefügg, és valami bagatell ráfordítással, napi 5 perces tornával, mit tudom én, mindez szépen ledolgozható, de én nem teszem meg. A védőnő most azt mondta, ő nem aggódik Marci miatt, egészéges, más karakter, mint Tomi, nincs lemaradva, és mivel ketten vannak, örökösen szembesülök azzal, hogy az egyik valamit másképp csinál (később, rosszabbul, nehezebben), mint a másik. De ettől függetlenül menjek el gyógytornászhoz, ha nyugtalan vagyok, mert nekem segít, és akár egy egészséges embernek, úgy egy egészséges kisbabának is jól jöhet a személyére, a saját, nem tökéletesen szimmetrikus testére.szabott torna. Ennyi. Azt éreztem, az aggodalmam habár picit túlzó, de nem kóros, és ha kóros lesz, akkor is szembesít vele.

Másik igazán jó dolog, hogy újra nekiveselkedtem a tornának, néhány korábban megismert nyújtás, két spéci hasizmozás szétnyílt hasizomra, pár gyakorlat a seggemre, ennyi. Örömmel konstatáltam, hogy a korábban megcsinálhatatlan hasizmozás ma már megy, annak ellenére, hogy a fiúk emelgetésén kívül jó ideje semmit nem mozogtam tervszerűen. Úgy fest, még szüksége volt a testemnek regenerálódásra, és most, 6 hónappal a szülés után már ideje van annak a mozgásnak. No és ahogy kitapintottam, a kétujjnyi rés helyett már csak egy ujjam fér be a két izomköteg közé.

Ráadásul most betáraztam pár könyvet, elolvastam többet egy hét alatt, így a podcastra előre készültem, és jut időm nem csak Tolsztojra (micsoda nagy nekiveselkedés), de holmi gyereknevelős könyvekre is. És még egy szívemcsücske témáról is jutott időm podcastot hallgatni, ajánlom az adásaikat egyébként is.

De persze kerül szar is a palacsiontába, ezúton üdvözlöm azokat a kedves embereket, akik bevették utcánkat is a sörbicikli útvonalba.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s