Azért tényleg jut a jóból is, itt van például az új Király utcai projekt, amit a napokbon figyelemmel követhettem, mármint azt, ahogy festik, rajzolják őket, alakulnak a művek. Nem lett mind remek, de jó, hogy ott vannak.
Aztán kivégeztem egy sorozatot, a kirmiféle Top of The Lake címűt, feministának is nevezik, és nem véletlen, valóban számos női út, szerep, szituáció, kapcsolatrendszer kerül fel a katalógusba, építik is a történetet meg nem is, de amikor nem, amikor csak videoklipszerűen elnyújtanak hangulatot, akkor is szerettem nézni, mintha tanultam volna valamit közben, de még nem tudom, mit is. És igen, giccs is jut a filmbe bőven, vékony a határ a megejtő természeti fotók és a kínai öröknaptár dekorációja között, de ennek a giccsnek is örömmel adtam át magam. Ráadásul a filmbéli szerelmespár mindkét tagjába beleszerettem, együtt mindig szépek voltak, a nő, a film hőse pedig egyedül is megejtő.