#423

Egész sok dologgal megbarátkoztam az utóbbi időben. (Miközben számtalan dolog ugyanúgy felzaklat, és itt nem is kezdek felsorolásba, miféle napi hírek, események, mert máris érzem a tehetetlenséggel vegyes céltalan dühöt, szorongást.)

Például a magány. Mármint amivel barátkozom. Ami persze szép fordulat, nevezzük iróniának.

Az utóbbi időben valahogy szorosabb kapcsolatokat építettem emberekkel, dolgokkal, habár még mindig össze-összeszorítja a gyomrom a félelem, hogy valamit véglegesen elbaszok az életemmel, hogy úgy elrontom, hogy visszacsinálhatatlan, és emiatt alaposan le fognak szúrni ismeretlenek vagy arra érdemes emberek, képviselői dolgoknak, ha nem a magam élete miatt, akkor majd a gyerekeim esetében lesz végzetes hiba, ami elkerülte a figyelmem, nem vittem őket fejlesztésre, felmérésre, orvoshoz, moziba, játszóházba, a tengerhez, nem játszottunk eleget, nem örültünk eleget, nem mutattam meg nekik, milyen a szép, emberi élet minden gazdagságával, de egészében mégis, valahogy alakul ez az emberi élet, mert ugye mi más is alakulna, de igenis alakulhatna más is, például a halál.

Szóval ma reggel egyedül mentem a piacra, és eszembe jutott, hogy mennyire csodálatos és sűrű volt valamelyik éjjel látni az építkezést az Akácfa utcában, valami többemeletnyi magas állványzattal lezárták az egész utat, a mély gödröt az úton, az állványzatot fóliával kerítették körbe, fentről reflektorokkal villágították be, a szakadozott fólia csapkodott az éjjeli gyenge szélben, a gödörhöz képest az egész bonyolult, imbolygó de mégis stabil struktúra értelmetlenül sok volt, túlzás, azt hittem, nemsokára megjelenik valaki a Sztrugackijék történetéből vagy valami más történetből, amit nem is ismerek. És tele voltam ezzel a pillanattal, gondoltam magamban, hogy ez valami, ez a csapkodó kép, valami kincs, amit majd osztogatnom kellene, de ahogy ma reggel láttam az állványt, amit már bontanak, valahogy megértettem, hogy ez megoszthatatlan, ez igazából senkit nem érdekel, hiszen azokat sem érdekelte, akik esetleg akkor éppen ott voltak, miért lenne érdekesebb az, ami aztán rajtam átszüremlik belőle, szóval hogy az a csodálatos, sűrű pillanat, az így marad nálam, az építkezés miatt lezárt zsákutcában, és hogy ez voltaképp az a bizonyos szép, emberi élet, hogy megállnak bennem ezek a pillanatok, és nem mennek tovább, csak engem töltenek. És reggel belegondoltam, hogy ez milyen magányos dolog, mert persze az ember próbálkozik, megírja a blogban, vagy verseket ír, fotóz, aztán annyira próbálkozik, hogy végül belehal a Ferdinánd hídnál, vagy marad úgy, ahogy én, csak telik, aztán valamikor lesz belőle valami, de jobbára semmi, esetleg, nagyon esetleg spiccesen valami kiáramlás, nem is a pillanat megosztása, hanem a pillanat adta kérdések megformálása, és a másik esetleg, nagyon esetleg ezt érzi meg, hogy tényleg, mennyi kérdés, benne is, bennem is.

Tegnap a Fiumei útra kellett menni, az egyik gyerek ráesett a kezére, fájlalta, dagadt volt, mégsem mentünk így neki a hétvégének. A Fiumei út helyett először a Dologház utcai bejáratnál próbálkoztunk, de átirányítottak a Gázláng utcába. Ott volt az igazi baleseti ambulancia, szerencsére aznap, akkor semmi igazán durva, pár sziszegő, bicegő ember, többen hordágyakon feküdtek, vártak. A gyerekrészleg üres volt, hamar végeztünk, csak zúzódás. A röntgenhez persze át kellett vágni mindenen, közben láttam a sorukra várókat, az egyikőjük vékonyka néni, a hordágyon feküdt, nem látszódott rajta, mi történhetett, öntudatlanul fészkelődött, mosolygott ebben az öntudatlanságban, talán már mindig ebben él. Senki nem volt mellette, csak úgy hevert valami kórhézi lepedőbbe, a saját emberi életébe takarva-gabalyodva. Lehet, ott majd újra betöltenek a réges-régi, mélyre süllyedt, sűrű pillanatok, a demencia ajándékai.

1 thought on “#423

  1. Szia! Nem ismerjük egymást személyesen, de mindig olvaslak. Csak érdeklődöm: ugye nincs nagy baj csak meguntad a blogolást?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s