Mindig felszedek valamit a földről. A gyűrűt anyám kórházi kísérgetése előtt találtam, valami réz, kemény, hiába van eltaposva, nem tudtam kiegyenesíteni, nagy is az ujjaimra, így hordtam végig a kórházi emeleteken. Az üveg földgömböt pár napra rá találtam a gyerekek iskolája felé a járda mellett, Dél-Amerika kicsit meg van karcolva, de akkor is jel volt, csodás jel, hogy most már annyi minden jó jöhet, új világ. A fiúk építettek neki állványt. Ma reggel, befelé menet az iskolába már nem láttam sehol azt az új világot, csak a döbbenet maradt, A szorongás, az irracionális szorongás, a racionális döbbenet. Ekkor találtam a műanyag vodkásüveg fülbevalót. Absolut legalább. Vagy a hírfolyamokat tekerem kényszeresen, vagy menekülök az apróságaim közé. Megcsinálom a Szózat napi feladványát, a Duolingo leckét. Mosogatok. Az ikreknek könyvet vásárolok. Szabadságot tervezek, amikor elviszem anyámat sétálni, ebédelni. Átveszem a rendelt magokat. Márciusban ültetni kell. Mit lehet tenni másokért? Próbálok nem inni.
nimbusz 
ugyanez, sokkolva vagyok, közben próbálom tenni a dolgom, több-kevesebb sikerrel.
viszont: te is duolingózol? milyen nyelven? megpróbáltalak megkeresni hogy barátok legyünk de nem találtalak.
Gabi azaz Gabi287913. Angol és német. De most csak éppen annyi fért bele pár napja, hogy a napi 5 perc meglegyen. 🙂