#401

Ültem pár napja a kádban, engedtem a vizet, és öntöttem bele a gyerekek teljesen mellőzött habfürdőjét, csillámos habfürdő, ragyogó kalandok illattal, és sem ragyogás, sem kaland, de legkevésbé illat, abszurd volt nézni a felhabosodó, szagtalan vizet, mint valami illusztrációt, nem igazi életet, inkább nevettem, mint fájt a szívem.

Egyébként azóta már át-áttörnek az illatok, és ezzel együtt az ízek is többé váltak sósnál, édesnél. Sovány eredmény. Mert azóta az egész család elkapta, tőlem, a beszaritól, a fóbiástól, aki bele tudott abba betegedni, hogy ugyan kit fertőzhetett meg véletlenül, na hát most pontosan tudhatja, mert mindenkit maga körül, bele is betegedett megint, de végül az ikrek egészen jól viselték-viselik, és I. is, benne is dolgozik két oltás, talán azért, sőt ő Favipiravírt is kapott.

Az azért fájt, hogy az ikrek két osztályát lezárták, karanténba került egy rakat gyerek, és most úgy tűnhet, vidáman írok erről, de napokig volt rajtam a nyomás, a szorongás, a magyarázkodás vágya, de kinek? És ugyan mit mondtattam volna: Hogy gőzöm nincs, hogyan kaptam el, óvatos voltam, bkv-n, boltban, állatorvosnál mindig maszkos, de végül ide magyarázkodom, a blogba, mea culpa, remélem, a monitor másik oldalán valaki bólogat, és kapok penitenciát.

Mert egyébként szerencsések vagyunk, úgy fest, megúsztuk, és van pénzünk enni-inni, rendelni, és van lehetőségünk két kisgyereket is leültetni az online oktatáshoz, és így nem fognak sokat hiányozni ők sem, a többiek sem, és én tudok távolról dolgozi, és akarok is. És a legjobb, hogy ha kijutok a karanténból, akkor végre kapok egy óriási csomag nyugalmat, moziba akarok menni, be akarok ülni étterembe nyugodtan enni a Croque Madame szendvicset, és a gyerekeim is moziba akarom vinni, és talán újra járni edzőterembe.

De nem is, mert a legjobb ez, hogy felkelek reggel, kimegyek a kis szaros Lokihoz, aki még elszeparálva él sokszor (lassú összeszoktatás), és ez fogad, egy ilyen világ, benne a napvirágaim, és benne én is, csak most erről az oldalról.