#396

Eljött az iskola újabb hete, szinte-szinte már beállt a rend, igaz, az első fullos hét után az egyik gyerekem tanító nénije behívatott, a gyereknek másra támadós dührohama lett, egyébként is erősen kötődik a rendhez, a szabályokhoz, szóval hogyismondjam, hát akkor majd bevonunk pszichológust. Hogy rajta van-e a spektrumon a gyerMek. Bevontunk volna, ha nem lesz második fullos hét péntek reggelére beteg az egyik, majd estére (ez a most, ön itt áll<t>) lázas, elheverő a másik.

Erre nem elég a Freyja, ide jutalomkönyv kell, jutalomidő, és ma ezt adtam magamnak. Betegszabadságot. Idén ez a negyedik betegszabim, aminél nyilván több volt az ilyen jellegű nap, csak azokat ledolgoztam. De most végre van irodai QA-s erőforrás rajtam kívül, egy okos, kedves kolléga, és a Nem én fingom egyedül a passzát szelet feldolgozása és megemésztése után végre elöntött az öröm. A nem vagyok fontos szabadsága, Azaz persze fontos vagyok, de cserélhető, kivéve otthon, két kisfiúnak, és most rájuk figyelhetek, és elmesélheti az egyik, hogy az iskolai folyosó ablakából kicsi kertet vett észre egy másik ház tetején, hogy aztán egy régebbi műholdképen utánanézzünk, a másik pedig a kis lázas testével velem alhat, és ha már mélyen, tényleg mélyen szuszog, máshova vackolódva, magába fordulva, meg merem nézni tabletről a Sex Education 0301-t.

És talán nem covid, mert azt mondja a nyalókás teszt, és ha mégis, akkor is most nyugodt vagyok, figyeltem másokra, mert a sok hónapja halogatott fodrásznál maszkot kértem tőle, és én is hordtam, de az tény, hogy angolon sajnos megint sokat meséltem a piszlicsáré dolgokról, de talán a cosy mistery-be illő furcsa karakterek bedobása enyhíti az oda nem figyelést.

És igaz, le kellett mondani megint programokat, pedig anyám már magától jött volna, egyedül utazott volna, hogy lássa az ikreket, ahogy kiönnek az iskolából, de maga a tudat, hogy majdnem, hogy mennyire él, mennyire tágul a világa, szinte elég, és lesz még ilyen mézesen elfolyó őszi délután, és lesz még biztos gitározás, amiről nem maradok le, és le lehet még telepedni a kiskertbe, de csakis ha süt a nap, és vannak még felfedezésre váró kiskertek a házak tetején, és titkos udvarok lerokkant bérházkapuk mögött, csak a semmiből felbukkanó sárga juharlevelek adnak okot a gyanúra, erre jó az ősz, erre is jó lesz.

#395

Éppen tegnap történt az a kis eset, ami nagyszerűen ábrázolja, hogyan is élem az életet mostanában. A gyerekek leadva az iskolába, már negyedik napja járnak, sőt bent vannak négyig, nagy szó ez, hiszen első három, egyébként is csak fél napnyi nap után mindkettő megbetegedett, egy hét otthoni szopás, munka mellett betegek (hurut vagy covid, ki tudhatja) ellátása, és a két külön osztályba járó fiú eltérő haladásának otthoni fenntartása, közben könyvmetélés, új könyvek kötése, túlélés, túlélés, túlélés, szóval már negyedik napja járnak, és nem lettek újra covidosak, és időre beérünk, és igaz, hogy fél hatkor kell kelnem, de ennyi idő alatt nem szoktam meg, sőt csak egyre elcsigázottabb vagyok, és az aktív időszakom eltolódott reggel 6 és délután 2 közé, így a délutánjaimat egy másik ember éli helyettem, a fel nem nőtt, meg sem született, sosemvolt ikertestvérem, aki most napok alatt akarja az eddig kihagyott csokoládéfogyasztását pótolni, és ki vagyok én, hogy nemet mondjak neki, szóval még korán volt tegnap, 8 óra múlt, aktív voltam, és örültem az őszi tiszta fényeknek, és azt mondtam magamban, hogy na, Gabikám, most megérdemelsz egy Freyja croissant, itt mész el mellette minden reggel, aktív időszakodban, és 8-kor nyit, most éppen 8:01, tessék. Szóval bementem, és néztem a kettévágott, levegős, szellős, mutatóba kirakott mintát, és mellette a többit, a töltöttet, a rakottat, és amikor az eladó bepakolta a formatervezett két Freyja dobozba a vékony hátszín szeletekkel fedett kis leveles tészát meg a szőlős sütit, majd átnyújtotta, és azt mondta, 3200 Ft lesz, akkor egészen blazírt arccal kifizettem, és kifelé menet arra gondoltam, hogy na, akkor ez van, itt tartasz, Gabikám, hogy hát a nagy faszt, ennyit mégsem érdemeltél volna, de most már megeszed, benyálazott ujjal felszedegeted az utolsó levelestészta morzsát is, jó étvágyat kívánok én, aki te vagy, aki legközelebb mérlegel, hogy miféle szopás, hány hétnyi hajnalban kelés ér miféle dizájner elviteles dobozt.

És mérlegeltem is, mert még tegnap délután elszaladtam az Alaplé bárba, mert az alaplé nagyon jót tesz a porcoknak, és nem egy üres, mezei levest veszek ilyenkor tekintélyes, bár a Freyjához képest szerényebb summáért, hanem orvosságot, lélekmelegítőt, így aztán tegnap azzal vettem be egy szem Xanaxot, és ettem rá csokoládét, és ezt megérdemeltük, én is és az ikertestvérem is. Úgy kell nekünk.