#380

Reggeli séta az óvoda felé, ragyogott a nap, szikrázott azon a kis kásán, amit hónak neveztünk, és belelépkedtünk, végül is hó, mi más lenne. A nap éppen balról sütött, az Akácfa utcán ahogy balra néztem, felragyogott az aszfalt, minden, a szemüvegemet befutó páraréteg, csak egy nagy aranyló áradást láttam, mondtam is magamban, hogy a picsába már ezzel a napsütéssel, itt halunk meg az úttesten, vakon, de aztán azt is mondtam magamban, hogy Gabikám, örömödben panaszkodsz, mert itt a napsütés, ez a kis ajándék erre a szép reggelre, és senki nem ütött el, lehúztad a szemüveged, hogy tudálékos, bölcs, Galagony pofát vágva átevickélj a Kertész utcán is, túléltük mindannyian, az ikrek is, te is, és süt a nap, süt a nap, örüljünk neki, és meg kell mondjam, teljesen igazam volt.

Aztán BKV-ra kellett szállnom, utoljára nyáron buszoztam egyet, kiváltságos dolog vagy szánalmas beszorulás, nem tudom, ez is, az is, ma villamosra szálltam, és előtte, eltelve még a nappal, a sétával, azzal, hogy a gyerekeim óvónője megölelt, amikor szabadkoztam, hogy tudom, hogy minden reggel elkésünk egy kicsit, de hát most is volt egy kis hó, tegnap meg a befagyott tócsa, amit megtaposgattunk, meg eleve későn indulunk, nevetett a fiatal lány, bátran ölelget, szeptemberben esett túl a covidon, és milyen jó lesz majd mindenkinek utána lenni, valami után, szóval merészen egy egész tízes gyűjtőt vettem, benne őrült-őrült buszos kalandozások ígéretével, régen vagy sosem látott utcák csalogatásával, vagy ha csak a Margit-hídon megyek át még ötször, oda-vissza, azt is elfogadom, csak süssön a nap, késsünk el megint, éljük túl az Akácfa utcát.

2 thoughts on “#380

  1. Olyan nehéz ez. Mi is elkésünk minden reggel. Tegnap a deret tapogattuk a fák ágain, ma a friss hóból csináltunk hóembert meg hóangyalt még az ovi előtt. Pedig sietni kéne, de közben meg ez a gyereknevelés szép része, és pont erre nincsen idő sosem.

    • Ezért volt felszabadító az óvónőnk. 🙂 Innentől nem aggódom, nem számít, ellenben jó a reggel (olvasunk is, bogarászunk útközben, nem feszülök – nagyon). Annyi mérgezett napunk volt (már amikor jártak oviba tavaly), most meg késünk, és semmiről nem maradnak le. Tényleg az égadta világon semmi nem történik az oviban, ami miatt be kellene érni pontosan.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s