#378

Nem volt könnyű ez a karácsony, már csak a maszk miatt sem, mert bóklászhattam volna, amikor eljött a szabadság ideje, de a legjobb maszkkal, párátlanítóval sem látok egy idő után, és már gyűlölöm a homályos kis buborékom, amit beleheltem, jó lenne mást is látni, mint a nagy semmit, felette keskeny sávban a járókelőket. Meg aztán eleve nehéz volt.

Nagyon szeretek ajándékokat venni, megtalálni őket, elsétálni az antikváriumig, ami a térképen olyan közelinek tűnt, hogy inkább a személyes átvételt kértem, aztán mégis másfél óra lett, miközben a privát kis cirkoruhámban hatodszor inhaláltam ki, majd be ugyanazt a párát. Jó volt elmenni a méregdrága Lego robotért, aminek tényleg nagyon örültek az ikrek, de már csak áll a sarokban, én viszont ahányszor ránézek, az egyébként nem is olyan messzi, mégis ismeretlen utcára gondolok, ahol egy csatornához illesztett wc kagyló várta a sorát, lefotóztam, egysoros verset is írtam róla, ezt: A tél szarik bele. Így, időmértékkel. Odafelé csak néztem a wct, hazafelé, már a nagy dobozzal a hátizsákomban lefotóztam, addig izgultam, jaj, addig el ne vigyék. Boldog voltam, nem vitték el éppen akkor.

Íme:

Aztán amikor csak Tomival mentünk kézműves szaloncukorért, Marci megint hisztizett, makacskodott, végül egyszerűen otthon hagytam I.-vel, I. nem szeret eljárni sehova, otthon szeret lenni. A furcsa cukrászdában valami zene szólt, elvarázsolt, megkérdeztem az eladót, mi ez, de inkább blokkolt, egészen meglepett, amikor kifelé menet még utánam szólt, hogy megnézte, Depeche Mode, én meg, a hülye fasz, még okoskodtam, aha, akkor biztos valami újabb, mintha értenék a Depeche Mode-hoz, de a csajt nem érdekelte, meg amúgy is gyerekkel voltam, akkor az ember megszűnik őnmagában létezni, anyuka lesz, engem is mindig arról ismernek meg vadidegenek a játszótéren, hogy ott vannak velem az ikrek, na, hát most még ez sem volt, tökéletes volt az álcám, a szaloncukrok finomak voltak, kivéve a felnőtt, a konyakosmeggyes, az a négy szem, amit vettem aranyárban, mert minden darabja megtört, a konyak kifolyt ragacsként, ilyen ez a felnőttlét, egyébként a Heaven volt az a zene. Új, mi? 2013.

Nehéz volt akkor is a karácsony, és fejben egy ideje már hosszan panaszkodtam fürdés közben, akkor éreztem meg, hogy ebből végre poszt lesz, végre elkezdek leírni dolgokat, amikor rájöttem, hogy minden, amiért panaszkodom, a fejemben történt. Elő akartam ráncigálni megint a márciusi elvonulásom, amire olyan régen vágytam, de már megmérgezett a vírustól rettegésem, a nyaralásom, amit megmérgezett, hogy lejöttek egy előző nap még lázas gyerekkel rokonok, a karácsonyt, amikor beadtam a derekam, és távolságtartó családtagokkal zárt térben maszk nélkül töltöttem 2 órát. Rágtam ezeket a fájdalmas kibaszásokat, amiket osztottak nekem, amiket kaptam, és aztán rájöttem, hogy márciusban nem lettem beteg, a nyaralás után nem volt beteg senki, eltelt 6 nap karácsony óta, és senkinek nincs semmi baja. Csak nekem. Nekem március óta vannak tüneteim, folyamatosan, odaképzelt gondok, hőemelkedések, torokkaparások, annyiszor képzeltem oda azt a néhány vonalat arra a sziklafelületre, hogy lassan mind valóságossá vált, napról napra mélyült, kirajzolódott valami érthetetlen ábra, talán betűk, titkosírás, és ma itt ülök lerongyolódva, rettegő, izzadt, felriadó éjszakákkal, örökös torokkaparással, fejfájással, és nagy eséllyel szépen kibomló refluxom lett, és meghíztam, és rendszeres a szívdobogásom, keveset mozgok, de ezt nem köszönhetem senkinek, nem mintha köszönném, csak rákenni sem lehet senkire.

Elárult a testem, és én is elárultam őt, és már nem tudom ki kezdte, de ahogy a gyerekeimnek is szoktam üvölteni, amikor jönnek ezzel a hülye dumával, hogy a Marci elvette, a Tomi meglökött, hogy gyerekek, én leszarom ki kezdte, lehet pampogni, csak azt találjuk ki, mi a megoldás. És akkor a gyerekeim, mindkettő, vagy legalább az egyik elmélyülten néz, gondolkodik egy ideig, magába fordul, aztán általában tényleg csak az egyik megszólal, hogy anya, csúnyát mondtál. Csúnyát mondtam, igen, sajnálom, de mérges voltam.

Vannak megoldások, például a márciusban kapott Xanaxra kicsit rájártam, módjával, mert a testem gyenge (ha már a lélek is), egy levél fogyott el eddig, az azért nem olyan sok, 10 szem. És néha iszom, de azt sem bírom, ott van ugye a reflux, égő érzés evés után azonnal, alkoholt meg ugye ne is feszegessük, de azért pl. ma is ittam, egy fél üveg Hoggys almacidert, ami bő egy deci, és most kevertem egy sportfröccsöt, az egy deci bor, kicsit Hajnóczys ez a számolgatás, ő mondjuk bele is halt, engem majd a reflux és az aranyér visz el, nem valami elegáns Szent Mihály lovai, amolyan öszvérek vagy inkább hámba fogott, szanaszét tartó macskák. (Tudom, hogy az a ló nem állat, a rock’n’roll meg nem egy tánc.)

Apámnak amúgy lett kijárós gondozója, januártól heti kétszer. Máris megérte sokat dolgozni, lett helye a pénznek. Hozzájuk nem mentünk ki karácsonyra, tartom a távolságot, ahogy mindig is tartottam velük, sem el örökre, sem közel hozzájuk, hosszú száron, messziről. Anyám néha felhív, panaszosan, hogy nem hívom, elfogadták Szilvit, a gondozót első látásra, ez csak egy mondat, egy sornyi vers, de nem is olyan fontos, mert anyám már lehalkított hangon mondja, hogy Gabika, a Petike (középső öcsém) mondta, hogy nem válaszoltál neki az üdözlőlapjára. A messzi távolból próbálom visszaidézni, mit nem tettem már meg megint, Petikével, aki amúgy elmúlt negyven, és kutyás kommandós volt fénykorában a TEK-nél, egy éve nem találkoztam, és bevillan, hogy csak a Messengeren küdtem vissza csillogós gifet, a Viberre nem, hát anya, majd válaszolok, ezek a dolgok is mind elrendeződnek, elfogy a sportfröccs, eliramlik az élet, és amikor az idei karácsonyra gondolok vissza, akkor majd egy wckagyó lesz meg a szekrény aljában rendrakáskor megtalált IKEA konyharuhák, amit anyáméknak vettem ki tudja, mikor, de most meglettek, és a legnagyobb öcsém elvitte hozzájuk, kimosták, és jó, mondja, anyám a telefonba, mert mind a négynek egy kicsit más a mintája, a kék kockák, és ez bezzeg erős anyag, tartós, kibírja majd az időt.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s