#359

Még a tegnapi posztomhoz.

Nekem ez nagy munka és segítség, hogy megírom ezeket a posztokat, és habár panaszkodások, de a formába öntéssel, lepakolással gyógymódok is. Kicsit talán drámaiak, de akkor és ott beleteszem mindazt a sok indulatot, aggodalmat, szorongást, amit érzek a téma kapcsán.

Túlzás lehet alkoholizmusnak nevezni azt, hogy elkezdtem stabilan 1-2 deciket inni, de az elmúlt hetekben ez nagyon egyszerűen elérhető és gyors eszközzé vált, amihez túl könnyen nyúltam, és rövid idő alatt értem el oda, hogy már több egymást követő nap is könnyű volt a “csak még ma” mondással kivenni a hűtőből az üveget. Verőcén még otthagytam a bontott bort, tegnap még megittam, ami megvolt. Mostantól pedig nem veszek, és jó darabig még kicsit sem fogok inni, semmilyen okból.

Ma elmosogattam, bepakoltam a mosógépbe a karateruhákat, ahogy kell, és írtam a kollégámnak, hogy van-e bármi tünete. Ma járt le a két hete, és egy hét munka után simán elment sielni, ő nem aggódott, és nem is lett semmi gondja sem neki, sem a barátnőjének, sem másnak a környezetében. Ezzel valamelyest visszavettem a kontroll érzetét, elfogadtam, hogy nevetséges leszek talán, de ha nekem most ez az információ kell, akkor így kell lennie.

Ezzel egy kicsi, voltaképp nem is igazán valós probléma (a vírushordozás) kipipálva (haha, könnyű ezt leírni, miközben tudom, párszor még leizzadok, és lesz nálam mindig lázmérő), jöhetnek azok, amelyeket némi pánikért jól esett odahagyni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s