#357

A cégtől egy kisebb summát kaptam ajándékba (valóban kicsit, de ajándéknak már jól használhatót), amelyet pár nap pihenésre költhetem el. Pénteken indultam a messzi Verőcére, és vasárnap vonatoztam haza.

Milyen lett? A péntek maga a pokol. A mélypont hosszú hetek, hónapok óta. Egy szorongó, pánikoló éjszaka után utaztam ki, ott vettem észre, hogy a biztonság kedvéért még egy kicsit töltőre dugott laptopom elhoztam, a töltőt nem, nekivágtam Vácnak, ahova a fagyos szélben bevonatoztam, barangoltam, hazavonatoztam, nem lett töltő. Végül megnéztem 3 és fél Fleabag részt, megittam kb. 2 deci bort, közben egy kis ömleszettt szöveget is lejegyeztem, amit az elgépelések, apróságok kijavításával itt közre is adok.

“És akkor eljöttem elvonulni, és az első nap, a első fél nap olyan lett, mint egy nagy, hosszú hányás, a végén már jött az epe, a semmi, a megivott víz, langyos, hogy ne akarjon sokáig lent maradni, ne fájjon, amikor visszajön. Akkor már minden visszaköszönt, a kislány, akinek támogatócsoportjában tag voltam, és küzdöttek a rákkal, megvolt a sokmillió, a külföldi kezelés első felvonása, de aztán összeomlott minden, menthetetlen, elvonulnak megkönnyíteni a halálát, ez mi, ez hogy lehet? A kisebb (nem is kicsi) summa, ami hiányzott a könyvelésből, és egy napon át rettegtem, hogy mennyi idő, amíg visszafizetem (sok, hónapok), de végül meglett, mi és hol van elírva, és nem is én írtam el, de nekem kellett előállni a farbával, hogy hm, lehet, van itt egy kis baj, amit okoztam. A koronavírus, amitől próbálom távol tartani magam, de aztán kollégám megjött Velencéből, kérdezte, ne jöjjön be, de nem mertem azt írni, hogy ne, ne jöjjön be, félek, rettegek, hogy a gyerekeim, de utolsó gyáva szarnak éreztem magam, hát nem írtam, senki nem írt neki, bejött, kérdeztem, ő fél-e, nem, válaszolta. De én féltem, és akkor már egy ideje állandóan rázott a hideg, random rám tört, talán ez a klimax, talán az elmúlt hónapok harcos elfogyása, persze nem Velence óta ráz, már korábban elkezdte, de az arcom közben folyamatosan ég, és eljött az idő, hogy végre elvonuljak, a fiúk születése óta először, de egyre jobban szorongtam, aznap éjjel hozzám bújtak, mert féltek, nyilván, hiszen én voltam a góc, de mikor elaludtak mellettem, átcipeltem őket az ágyukba, hogy ne fertőzzek, ez péntekre még rosszabb lett, még a vonatindulás előtt vettem egy lázmérőt, és már az utcán mértem volna, de nem tudtam megoldani reszkető kézzel, kabáttal, sállal, aztán a 13 órai vonaton végre egyedül voltam pár percet, akkor ott először, de azóta már ki tudja, hányszor megmértem a lázam, ahogy megmértem tegnap éjjel is, kikászálódva a gyerekeim közül, akik álmukban is öleltek, én pedig rettegtem, hogy az érzelmeskedésem miatt adom át a kórt, amitől mennyi is, nézzük, így hajnal egykor, aha, 36.8 a lázam, pedig ég az arcom, rettenetes a hőség körülöttem, sütök, akár egy kemence, szóval megmértem ma is ki tudja hányszor, most éppen 36.6, de amikor hazaértem Vácról, ahova az otthon hagyott laptoptöltőért mentem, azaz azt pótolanó (persze nem sikerült), akkor az izgalomól 37,2-ig is felment a hő, s akkor úgy éreztem magam, mint az emberiség ellensége, aki nincs tekintettel másokra, idegen hálószobában, vonatülésen fertőz, mások életét rontja, szégyeljem magam, dögöljek meg, hát felbontottam a Laposa bort, és megittam két pohárral, ez levitte a “lázat”, igaz, hosszú messenger üzeneteket írtam ide meg oda, szégyeljem magam, dögöljek meg, és még szerencsére aznap el is jött a másnap, mert nem bírom az alkoholt, de tudnom kellett, hogy hiába ég az arcom a szorongástól, a pániktól, hiába ismertem ezt már régen, mégse tudtam újra megszokni, tudnom kellett, hogy a tudatom lekapcsolhatja, még ha utána azonnal másnapos leszek, végül a forró zuhany alatt áztattam ki magamból a hidegrázást, és az arcom még mindig ég, de lehet, csak a szél, és holnap írni fogok, a laptop kibírt két Fleabag részt és egy ide bepötyögött monológot, valami kijön ebből, induljon a böjt a hányás után, a megtisztulás után.”

És így is lett. Aludtam, másnap I. a gyerekekkel lejött meglátogatni, ebédeltünk, lett töltőm, délután ledaráltam a Fleabaget, beleszerettem a papba, azaz beléjük, és amikor utánanéztem Andrew Scottnak, és kiderült, hogy meleg, akkor nem is azért fájt, mert akkor távolabb lett volna tőlem (ugyan hova?), hanem mert így nem annyira igazi a szerelmük Fleabaggel, de hát miért ne lehetett volna szerelmes az a két ember, eleve egy pap miért szerelmes, de persze nekem már Sherlock és Moriarty is szerelmes volt, vagy legalábbis volt kémia, és azt is szerettem, szóval mit számít az orientáció. Szóval sírtam a végén, na. Hat éve nem néztem végig egy sorozatot sem. Utána filmet is néztem, light filmet (Knives out), és elolvastam egy fél könyvet, és írtam egy, egyetlen oldalt a sztorimhoz, amit be kellett volna fejeznem, de hát arra most nem volt alkalom, másra kellett az idő. Még egy kicsit szorongtam, hogy éppen ekkor kell menstruálnom, és hogy össze fogom vérezni a szép ágyat, emiatt törölközőkön aludtam, és csak a pizsamám véreztem össze, és csend volt, 8-9 óra alvás, összesen két pohár a mosogatóban, egy kávés, egy boros-vizes, és mindennek volt helye, és rengeteg-rengeteg hely volt. És csak napi kétszer mértem lázat, és sosem volt 36.8-nál magasabb.

Néhány állat az utamról:

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s