#355

Ez egy komoly poszt az élet értelméről. Az enyémről. Boldoggá tesz a munkám, kellő mennyiségű szellemi kihívás, a favágás része elviselhető, sok a pozitív feedback, viccesek, okosak a kollégák, egyre több pénzt keresek, egyre inkább elhiszem, hogy értek hozzá, és jár nekem ez a pénz. Idilli. Szükségem is van rá, főleg a pénzre, mert a családi kassza 80-90%-át én hozom haza, és hát a több pénz kevesebb létbizonytalanságot jelent, tekintve, hogy egyelőre bérelt lakásban élek a város közepén, ahol már megfizethetetlen egy utolsó kis luk is, cserébe számos szállal odavarrtam magam már a negyed felszínéhez, a kiskert, a könyvtár, a zugok, a dojo, a munkahely, az ovi mind közel van. Jó, rendben, akkor ez pénzbe kerül, de úgy fest, ki tudom termelni szinte egyedül is. (Kivéve a lakbért, annak a felébe most már mindenképpen I.-nek is a teljes részét bele kell adnia, evvan, azaz remélem, ez lesz.)

A gyerekeim viccesek, egyre okosabbak, egyre egészségesebbek, egyre csökken az a távolság, ami miatt gondoskodó, a másik szintjére leköltöző felnőttnek éreztem magam velük, nem, mostanában közös olvasásaink engem is kielégítenek (nem, a Maszat a játszótéren nem elégített ki, és szégyen, de a Bot Benő sem volt annyira jó kaland felnőttként, habár jó volt a szemnek, tény), a legutolsó Csoda és Kósza mese után mi magunk is lóneveket kerestünk, UdvarLó, PadLó és egyebek után a legnagyobb sikert a KakiLó aratta persze, de én is röhögtem, ők is, és együtt gondolkodtunk, mi lehet még. Programokat szervezek nekik, hetente kétszer edzeni járunk, könyvtárba egyszer, születésnapok, ruhacserék (megint kilóg a csukló, ahaaa, csukLÓ!), játékok, könyvek, vacsora, reggeli, kitölti a napom. Azaz azt a részét, amit a munka meghagy. És ami felszabadul a családi logisztikából, az az idő pedig hirtelen megtelik munkával.

És itt a gond, az értelem problémája. Két nagyszerű dolog ez, a család és a munka, és én feloldódom bennük, viszont ez nem lehet elég, ennél több kellene, de egyszerűen nem jut idő. Nem jut figyelem. Már kétszer jött a szitter a betegsége óta, mindkét alkalommal az irodában maradtam, első délután konkrétan dolgoztam, második délután már csak a felét, mert, és ez itt a szégyen2, de vettem egy üveg bort, kicsavartam a kupakját, szép boropohárba töltve a klaviatúra mellé tettem, és végre elővettem azt a szöveget, ami már egészen satnya kis kekszdarabnak tűnik, pedig semmi baja, ehető az még, vagy nem is tudom, tejbe-borba kellene áztatni, és felpuhul, valamit puhult, valamit írtam, és kész, ezen a héten ennyi volt a szabadidő, az, amikor nem foglalkoztat sem a munka, sem a gyereklogisztika, nem óvakodik elő semmilyen feladat, vagy annak kellemesebb része, a bevillanó megoldás, valami új terv, ötlet hozzájuk kapcsolódóan.

Hogyan kellene élni?

Erre persze éppen ma hullott az ölembe az áldott idő, egy különleges megbeszélésre mentem, máshova, mint szoktam járni dolgozni, volt időm odaérni, már az maga a munka volt, hogy ott mentem a vakító napfényben, szemben a Nappal, fénylett a járda, és semmi mást nem láttam szinte, és annyira betöltött a boldogság, kapkodtam a levegőt, minél több férjen belém, és magaban felnevettem, hogy hát ez a nagy boldogság, ez olyan váratlan, hogy nem lehet más oka, mint az, hogy akkor most megjött, hogy biztos menstruálok, és ez a fizikai léthez horgonyzás nemhogy lerontotta volna az örömöt, de éppen kibontotta, hát jó, akkor azért vagyok boldog, mert menstruálok, legyen, akkor ezzel kell dolgozzam, a hormonokkal, a havi ciklus hullámaival, de akkor dolgozom ezzel, ebből lesz a kőleves, a súly, majd köré kerül a répa, a só, a hús, amit aztán elfogyasztok, elfogy, jövő hónapban újra megyek trükkösen kunyerálni, átverni a módos gazdát.

Akkor jobb ötletem nincs, mint néha blogolni, és olykor megszervezni holmi munkákat, amihez éppen a négyes metrót kell használnom, vagy a reptérre vezető buszt vagy egyéb kalandos utat.

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s