#351

Volt a betegséghullámnak még pár utórezgése, ovis hiányzások, lemondott karácsonyi partik, korábban lelépések, otthonról dolgozások, de már mindegy, utólag végül egyik sem hiányzik, egyik kimenő sem, hiába vágytam rájuk korábban. Ilyen ez az ünnep, ilyen ez az év vége.

Dorisz, a kis geci (aka vadócabbik) macska néhány napja délelőtt felugrott mellém a kanapé karfájára, és észrevettem a hátsó combján valami ragacsos barna kulimászt. Mi lehet ugye? Az első ijedség után hamar kiderült, hogy nem macskaszar, mert azt messziről éreztem volna, lehetett macskakaja, macskahányás, de egészen közel hajolva sem volt a beszáradt trutymáknak rossz szaga. Ami volt, az meglepően kellemes, és már csak egy kis nyomozás hiányzott, hogy kiderüljön, mi is történt. A macska kedves széke feletti asztalon nyitogattuk az IKEA adveni kalendáriumát, de a bonbonokat nem mindig ettük meg. Ellenben a fiúk valamit pakoltak a mögötte lévő könyvespolcon, így történhetett, hogy az egyik bonbon a macska párnáján kötött ki. Dorisz ráfeküdt, ráolvadt a szőrére a narancsos karamell, aztán lekászálódhatott, és szépen rászáradt a cucc. Több kör kellett, hogy kivakarjuk belőle, pláne, hogy ő nem az a higgadt, együttműködő típus, így még egy kicsit punkos ott a szőre. Aztán előbukkantak további nyomok: ahol a macska kis meleg teste ledőlt, ott olvadt egy kicsit a csokoládé, így vitte szét a lakásban, a lepedőre, a radiátorra az adventet, nekünk.

És még egy macskás történet a ritkán frissülő írásos blogomban. Mindenkinek boldogot!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s