#344

Csak úgy hull belőlem a bölcsesség, mint a feldrótozott gerberáról a szirom.

Álltam a zuhany alatt, és rágódtam a skarláton, a dolgok változásain (anyám és idősebb jó barátom sikoltozott, kedves volt ovistárs édesanyja mosolygott, hogy ó, az nálunk is volt, a skarlát, az semmi), és egyszer csak rájöttem, hogy micsoda hülyeség, hogy én holmi elképzeét felsőbb hatalom miatt nem viszem oviba az egészséges gyereket, hiszen ez hazugság, azért nem viszem, mert én magam ajánlottam fel az óvónőnek, aki csak annyit írt, hogy köszönöm az infót, jobbulást.

MIcsoda botrányos hülyeség azzal takarózni, hogy más ezt meg azt várta volna el, miközben bennem van a kétség, én nem vagyok biztos a dolgomban, és emiatt még dühösködöm is, hogy a hülyék, a tájékozatlanok, biztosan ezt meg azt mondanák, akkor inkább hagyjuk, persze, bele sem megyek. És milyen könnyű ebbe belesuttyanni nagyobb dolgokban, sőt főleg akkor, mert olyankor még kellemetlenebb turkálni a tegnapi krumplihéjban, hogy tényleg, mi is az igazság.

Az igazság az, hogy az embereket sokkal kevésbé érdekli, mit is teszek, és sokkal kevesebbet dühösködnek azon, ha én valami kis határt átlépek, vagy érdeket érvényesítek, mint azt én gondolom szorongva. Az emberek küszködnek a maguk dolgával, kétségeivel, és habár ez már egy másik kanyar, nem a skarlát, de talán feltehetek arra egy nagyobb summát, hogy igazából nem bántom meg egyik zöldségest sem a csarnokban (a nagyon kövér nénit, aki mindig úgy köszön a fúknak, hogy szasztok, skacok, a fiúk meg csak pislognak, a mosolygós csajt, aki váratlanul elindult a Lokálpatrióták színeiben (Hunvald!, sőt ??), a copfos tanítómestert – Ó, menyibe kerül a szőlő kilója? – Önnek is szép napot, uram! 600 forint.), ha éppen a másiknál vásárolok. És nem, nincs senki, aki távcsővel, periszkóppal, függönyt félrehúzva, visszaengedve nézbé, hogy na, már megint azokat a kurva macskákat eteti az a pina, akkor én most lemegyek, és kiosztom, de előbb megmérgezem a dögöket, és elvitetem a sintérrel őket.

Ezeket a balhékat egyedül kell elvinnem.

1 thought on “#344

  1. igen de ez akkor is nehéz, de jó hogy rájöttél. sőt a pszichológus néni szerint lesz olyan hogy tényleg nem örül a másik annak ha érdeket érvényesítünk, és még azt is meg kell tanulni kezelni 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s