#342

A weboldalon kitett, elvileg hetente frissített rendelési idő persze nem volt valós, mire odaért I. a gyerekkel, már nem rendelt a mi orvosunk. Legközelebb holnap késő délután fog. Az éppen bent elkapott doki ránézett a fiamra, de csak úgy kutyafuttában, a torkába például már nem. Szerinte nem, nincs összefüggés a gyerek lábán lassan-lassan talán gyógyuló, ellenben még mindig gennyes szúnyogcsípések, és a lázas állapota között. Mivel nem nézett rá a gyerekre, ezért lehetséges, hogy a lábán tényleg egyszerűen csak elfertőződött az a két csípés immár egy hete, a torkában pedig mandulagyulladás lakik, de továbbra sem vagyok nyugodt. Ahogy nem voltam nyugodt éjjel sem, amikor magas lázában nyöszörgött, és másfél óra alatt jutott oda, hogy a zokogás közepette beadott Nurofentől nyugodtan aludjon. Ahogy nem voltam nyugodt már előtte sem, és szorongok-szorongok folyamatosan. És ha nem attól rettegek, hogy a gyereknek komoly a baja, akkor rámtör a keserves önsajnálat, hogy bő egy hét után megint nem lesz semmi, de semmi időm (ahogy gépelek, közben folyamatosan beszél hozzám Marci, aki ma maradt szintén otthon, és én válaszolok neki, gépiesen, gépelősen, de szégyen-nem szégyen, kell ez a kurva idő már, hogy valamit létrehozzak, ami nem egy kis rend egy polcon). Ezen a héten újra jött volna a szitter. Meglátjuk, jöhet-e, beteg gyerekhez nem jöhet. Ezen a héten egy esemény szervezek, aminek voltaképp házigazdája lennék, mert a kiskertben lesz, és szorongok, ne rajtam múljon, szorongok, hogy ha mehetek, ha lesz, akkor jó legyen. Azt hittem, ma leadhatom a novellaszerkesztésem, amire múlt héten egyben tudtam 2 órát szánni – ennyi időm azóta nem volt rá egyben, hogy megírtam. (Vagy csak már nem is emlékszem ilyenre.) Az egész novella úgy csúszik ki a kezeim közül, akár a hal, egy ideig kapkodok utána, az enyém, az enyém, végül már dobnám el a picsába, mert nem bírok vele, de várnak tőlem valamit, és nekem nem jut arra idő, hogy pl. egyben újra elolvassam, hanem csak vissza-visszatérek egy bekezdésre, és csak azt reszelem külön. Ez nem normális, ez nem elviselhető. Nem így kellene írni.

Meg kell lássam a jót, a szépet. Hogy lett egy új ágyam, igaz, ez hétvégi pakolással járt, fejben pedig lezárással. Merthogy a fiúk ágya az én ágyam két oldalán volt eddig, de mostantól már nem. Hanem ők külön vannak. Örültek, ugráltak, akkor Tominak még nem volt láza, és aludt is szépen, de Marcit felbolygatta ez a változás, már sem itt, sem ott nincs otthon, éjjel átjött hozzám, mert a másik ágyban, Tomi mellett magányos, de az én ágyam hiába van a régi helyem, már más, nem a régi, ott is csak forgolódik, vasárnap reggel fél hat után keltett engem is, Tomit is. És most éjjel is átjött, de most úgy aludtam, mint a nyúl, figyelni akartam, hogy meghalljam, ha a gyerek a szoba messzeségében, másik sarkában lesz lázas, és igen, meghallottam, felkeltem a nyöszörgésre. Szóval örülnöm kell, ott az új ágy. És I. keresett pénzt. És a novellát pedig valahogy csak leadom, ha már nem az enyém, akkor nem az enyém, valahol még azért benne a kezem, egy kis levágott köröm, szempilla, belesütve a sajtos rúdba, valami kis varázslat átmegy, vagy ha más nem, néhány elhalt sejt.

2 thoughts on “#342

  1. milyen orvos az aki a lázas gyerekre nem szán egy percet hogy belenézzen a torkába, ok hogy szarban van az egészségügy, kimerült, kiégett, de azért basszus már :(((((
    no de drukkolok hogy hamar meggyógyuljon Tomi és mindketten járjanak oviba, neked meg jusson egy kis saját időd.

    • Nem tudom, mi történt, nem voltam ott, így lehet, I. nem “erőszakoskodott” eléggé. Én már simán, rájöttem, hogy hiába ügyelet, ő úgyis ott ül, és piszlicsáré az én dolgom, de nekem meg mondjuk péntek délután csak ő tud szakvéleményt adni, még ha csak annyi is az, hogy ez csak egy kis gyulladás, kamillatea, oszt jóvan. De eleinte inkább elnézéseket kértem, meg szégyelltem magam, de ebben kicsit jobban használom már a szorongási energiám. 🙂 Egyébként a mi dokink olyan jó fej, hogy írtam neki, sőt fotót küldtem a gyerek lábáról, és ő elnézést kérve írt rá 15 perce vissza (nem rendelési időben), hogy el lett cserélve a rendelés, és milyen gyógyszert adjak, és hogy ez ráér holnap késő délután is, ha egyébként jól van a gyerek – aki a lázcsillapítótól jól van. Tehát mentem én a dokik becsületét, és eddig kórházban. bárhol 99%-ban csak jót tapasztaltam gyerekügyben.
      Az a nagy baj, hogy én barom rákerestem a gennyes szúnyogcsípésre a neten, és hát minden találat clickbait volt, és na, hát innen már mentem le a lejtőn.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s