#336

Ma van az a nap,

amikor az egy ideje a fejemben járó dalt dúdolom, nem tudom a szövegét, csak hogy don’t do, elvonulok egy tárgyalóba, szájam előtt a Shazam, énekelek bele valamit, nincs találat, újra, hangosabban, úgysem hallja senki, mászkálok körbe, a harmadik próba után feladom, akkor látom, hogy a nyitott ajtó előtt már várnak a teremre;

amikor reggel a szerencse csodás ajándékaképpen éppen akkor megyek be az óvodatitkárhoz, amikor ott az óvoda vezetője, és ő, Edit, belehelyezkedve kedves státuszába, a szülők szülője pozíciójába, utasítja Lindát, a titkárt, hogy tegyen még velem kivételt, és adja le a jövő havi ebédigénylésem, amit Edit állítása szerint Linda saját hatáskörében nem tehetett volna meg, így a gyerekeim mehetnek még egy hónapig oviba, igaz, ügyelet lesz, igaz, csak két hetet mennek, de életbevágóan fontos nekem, hogy levegőhöz jussak, ők meg ételhez;

amikor a gyerekorvosnak van arra ideje, hogy az általam beadott pulmonológiai kontrolldoksi könyvelése után még rákérdezzen, mire készülök nyaraláskor, és segít abban, mit vigyek, és lesz asztmagyógyszer, allergiagyógyszer vész esetére, sőt még az apró-cseprő sebészeti gondjaimat is elrendezi (pl. nem, hiába van Marci köldöke mögött lyuk a hasfalban, azaz van még be nem nőtt köldöksérve, akkor műtsük csak, ha a gyerek akarja, mert zavarja stb.), ezzel mintegy négy elintézendő listás tételemet húzta ki 10 perc alatt;

amikor úgy érzem, hogy egy ilyen hatékony nap után jöhet holnap a Gabo eredményhirdetése, mert most elhiszem (kicsit, még nem teljesen), hogy az a sztori, amit elküldtem, elég jó, és ha nem kerül be a kötetbe, akkor nem lesz hirtelen szar, hanem ugyanaz marad, és én is ugyanaz, leszámítva azt, hogy a kudarc, az irodaház wc-jében sírdogálás, majd veres szemekkel csokievés és vállmegrántás, mélységes mélabú mennyire hagy meg ugyanolyanak, mint azelőtt;

amikor pár hét óta először, de jön a szitter;

amikor megpróbálom kihúzni a dugót, és újra írni, ami paradox módon némi kipihentséget igényel, és ha megtörténik, némi kipihentséget generál.

Írni. Azaz blogot. Leveleket. Sztorikat. Gondolatban, szóban és cselekedetben.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s