Úgy érzem, jól fogadta a világ az SFMagos novellát, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, és írt akárhol is róla. Nem csak azért fontos, mert jó dolog olvasni, tetszett a másiknak, hanem igazából ez, hogy van olvasója, befogadója, ez tesz engem közben íróvá, és bevallom, ilyesmikbe kapaszkodom, amikor éppen nincs idő nemhogy írni, de fejben foglalkozni az írás dolgaival.
Egyébként nagy a boldogság most bennem, mert sikerült befejezni egy novellát, amit a GABO pályázatra terveztem beadni. T. szerint abból lehetne regény, nem is novella, szerintem pedig novella, de egyik éjjel, a szokásos áldott pillanatok egyikében, amikor olyan zsebekbe is belenyúlhatok, amik létezéséről egyébként nem is tudok napközben, szóval előkerült egy gondolat, hogyan is lehetne ebből regény. Egy másik történet, ami hagyja ezt a novellát élni, de ő maga is kezd erőre kapni, még csak homályos képek és szituációk laza csomagja, egy sötétben álló, még kivehetetlen karakter, azt hiszem, nő, és, hú, ez nagyon merész, de le kell írjam, szóval lenne benne nyomozás is, kicsit olyan krimiféle, mint a The City and the City, csak azért nehéz ezt mondani, mert hát na, Miéville mégiscsak egy kurva jó író, és jó az a könyv is, de miért is veselkedjen neki az ember, csak hogy felérjen rossz könyvek magasságába.
nimbusz 