#330

Elég labilis lett az idegredszerem a terhesség, hosszú szoptatás alatt-után, kiscicás fotókon, szomorú híreken, egyebeken el tudtam magam sírni. Mára már megerősödtem, megkeményedtem, így csak olyan evidens helyeken és pillanatokban lábad könnybe a szemem, mint egy Halász Judit koncert a gyerekeimmel, vagy ha arról olvasok, hogyan öleli át Klütaimnésztra a lányát, Iphigéniát, amikor megtudják, hogy a Agamemnón feláldozza, vagy az a pillanat, amikor arról beszélek, hogy ezt olvasni milyen nehéz volt. Sírtam nyilvánosan, amikor évekkel ezelőtt becsatlakoztam egy Másállapotot a szülészetben eseménybe, ahol a többi résztvevő alkotta alagútban haladtam át, és mire kiértem a fényre, sírtam, idegenek előtt, pedig nem is volt traumatikus a szülésem. Csak volt. Tegnap elhomályosult a szemem, amikor végre sikerült hozzáírnom a készülő novellámhoz, egyetlen kis bekezdésről van szó, amely szülési fájásokról szól, azt később visszaolvastam, és elkapott az érzés, pedig szülési fájásaim sosem voltak. Tiszta kép az elmémben az a pillanat, amikor az egészen apró ikrekkel örökös szoptatásban-altatásban heverésztem az ágyban, kint apokaliptikus időjárás volt, nem vihar, hanem nagyon sötét voharfelhők, oldalról beeső, mindent kiélesítő narancs fény, nem is lehetett igazi, mintha vége lenne a világnak, én pedig a legjobb helyen vagyok, fogom a gyerekeim, ölelem, így érjen véget hát.

Ehhez képest bátran el merem árulni, hogy az egész Anyák Napja dolog nemhogy hidegen hagy, hanem éppen ellenkezőleg, nem hagy nyugodni: folyamatosan nézem magam, mi az oka, hogy semmi, de semmi érzelmet nem vált ki. Nem sok ún. anyukás csoportban vagyok benne, de abban, amelynek szellemisége legközelebb esik hozzám (elfogadás, támogatás, megcsontosodások megkérdőjelezése, nyitottság), ott is sok ilyen poszt, komment született. Sírásról. Valamit még nem értek, vagy nem úgy, a fene tudja. Persze ha az idei felhozatalt nézem, talán nem meglepő.

Az oviban konkrét szülői időpontokat kaptunk, amikor a gyerekkel együtt közösen, elvonulva ünnepelhetünk – tehát semmi közös ünnepség. Ez jó. Bent is voltam adott időben, elvezettek egy hátsó kisasztalhoz a fiúk, leültünk, majd a két fiam lehajtotta fejét, valamit motyogott a mellkasába, amelynek néhány szavát az óvónő hangosabb súgásából megérthettem. Ezután átadtak a fiúk két varrott tulipánt, melyekben az egyetlen dolog, amit ők csináltak, annyi, hogy átadták. Kaptam még két kis befőttesüveget, benne cédulák, illetve egy kupica műanyagpohárban kis adag, barackdarabos joghurtot, chiamaggal, ‘Jót tesz a bőrnek.’, mondta az óvónő. A mögöttünk lévő szekrényen gyerekrajzok, meg kellett tallánom a fiúkét, de nem találtam el, egyszerűen olyan részletgazdagok voltak, amilyeneket itthon maguktól nem csinálnak, nyilván rajzolásuk közben folyamatosan ment az instruálás, legyen szép, legyen még szebb, legyen színes, kedves, az az elvárás. Vajon kitől? A fiúk akkor már nagyon tekergették magukat, nézelődtek hátra, ahol a többiek játszottak, mentek volna, egyik fel is pattant, én viccesen megjegyeztem, hogy ‘Nahát, ez az anyák napi köszöntés?’, mire ő rögtön kapcsolt, és azt mondta, ‘Tényleg, akkor viszlát!’ Ez volt az, amikor legközelebb álltam a meghatódáshoz, ez az, ami a valódi, az igazi, a mi életünk együtt. Aztán besétáltam az irodába, ahol mindkét befőttesüveget kipakoltam, a rájuk kötött kis textildarab már lesett, visszapakolhatatlanul, kivettem egy cédulát*, kisodorgattam: ‘Szép a szempillád és a hajad, Édesanya!’ mondta, én pedig, az ember, akinek nincs szempillája, azt mondta neki, hogy ‘Tényleg? Akkor viszlát!’

 

* Az volt, hogy ezek a befőttesüvegek nagyon nagy eséllyel az egész ovis csoport gyűjteményes gondolatait tartalmazták, minden gyerek egy-egy vagy több mondatát, és midnen anya megkapta a full gyűjteményt. Mindenesetre a legtöbb cédula egyértelműen nem az ikrek termése.

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s