#323

A szitter fogorvoshoz megy holnap. Hát így. A láda már megint üres.

Viszont a fiúk továbbra is mezténlábaznak a tornán, és én ma felálltam török módon 16 kilóval. Azért persze kértem magam mellé olyan embert, aki a súly alatt tartja a kezét. Egyébként ez is nagyszerű az edzésen: az ember megemeli a nagy súlyt, recseg-ropog, nyöszörög, de ha fél, simán kérhet segítőt, aki utána nemhogy csökkenti a siker hatását, de még fényesítgeti is azt, miszerint ő hozzá sem ért a súlyhoz, ment volna ez egyedül satöbbi. És az ember elhiszi ezt a hazugságot, ennyi jár neki, ha már olyan bátor volt, hogy mindenki előtt bevállalta gyengeségét. Egészen elképesztő, hogy ezzel a módszerrel, ezzel a tekergőző araszolgatással, egyik gyengeségől a másikig kúszással mégis megtettem egy szemmel látható, tekintélyes távot. 6 kilótól 16-ig. 10 kiló út. 10 kiló láda.

 

3 thoughts on “#323

  1. de már mért lenne hazugság? igenis te csináltad meg egyedül. légy szíves ne kicsinyítsd már az eredményeidet! 🙂
    (a szitter meg tudja hova menjen még :D)

  2. Ó, köszönöm! Igaz, jobban kellene hinnem magamban, kicsit nevet is rajtam az edző, mert már ismeri ezt az aggódásom, de arra büszke vagyok, hogy ugyan mindig aggódom, de így: “Hát, félek, ez sok lesz, de azért próbáljuk meg.”

    Szerintem az nagyon sokat segít, hogy ott szinte kiszolgáltatott helyzetben, nagyon leplezetlenül látszik mindenki, és a segítségkérések is látszódnak, van honnan tanulni, hogy ezt így kell: Szólj, és megy valaki, semmi egyéb nem történik. Alapvetően, sok más területen az ember magára marad, ha gyengének érzi magát, nincs jó minta, szerintem.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s