#318

Csupa jó dolog. Pl. az időjárás. A tavasz. Hogy ma kifizettem egy évre előre a lakásbérlést. Megírtam két novellát, az egyiket még decemberben kezdtem, a másikat múlt héten.

Hogy szombaton kimentem a kiskertbe, gazoltam egyet, és láttam, a rebarbara kihúzta a telet, és olyan gyönyörűen hajt a töve újra, hogy szívem szerint letörném, megenném, hogy azonnal feltöltsem a HP-t, MP-t. Az ősszel szórt újhagymamagok fél év után beindultak. A mángold akár egy ott ragadt betoncövek, olyan tömör és szabálytalan.Az epret irtani kell, horrorisztikus módon belep mindent a kacsaival. Most kell paradicsompalántát hajtatni otthon, esetleg paprikát. A cseritiben múlt héten egy celluxszal körberagasztott műanyagtojást vettem, igazi kinder suprise, azt hittem, gyöngy lesz benne, de nem, valami mag. Talán csicseriborsó, talán bárcsakbokor vagy valakinek a dugdozott fűmagja (nem, inkább csicseriborsó, és inkább készülhetett kicsi gyerek kezébe csörgőnek).

Vasárnap pedig ott ültem az ikrekkel és unokatestvérükkel a szétesett fotelben, üvöltve próbáltam Az erdő kapitányából olvasni, amíg apám a felnőtteknek üvöltött, hogy középső testvérem, aki amúgy TEK-es volt, de diploma híján más beosztásba tették volna, amit nem fogadott el, ezért milliós végkielégítést kapott, értjük, millióst, amikor erre járt, látszódott az arcán, hogy teljesen elfelejtette anyám születésnapját, és se egy csoki, se semmi, pedig millióst. Én is elfelejtettem persze, és a szerencsémen múlt, hopgy éppen napokkal előtte hívtam anyámat, és ahogy beleszólt, már kerestem is az okot, miért így szól bele, előre örvendezve annak, ami majd jön, és hirtelen tudtam, hogy jaj, hát elfelejtettem, így igaza lett a hangjának, mert tényleg felköszöntöttem. De most nem érdekelt a kiabálás, és csak nevettem a tortán, amit anyám készített, a piskóta igazi Coop csomagolt lap, kissé ferdén kettévágva, a krém pedig tégelyes delma, de nem akart homogénné válni, a tortából szivárgott valami sötét, akár a vér, az ikrek pedig ujjukkal nyalogatták, mint a macskák a disznóvágáskor a csurranó-cseppenőt, kérdeztem, csokiöntet, de anyám csak rázta a fejét, nem, ez maga a krém, a kakaó, a delma, a cukor keveréke, szétvált alapelemeire, sűrű, fekete lére és szemcsés fehér rétegre, ami elsőre őrölt diónak tűnt a torta felületén. Néztük a tortát, én eleve nem is kértem, aki kapott, csak tologatta a tányéron a tetemet, mert nem elég, hogy így, de még fel is szívta magát valami hűtőszaggal, annyira rossz volt az egész, hogy már csak nevettem, a torták nem lesznek jobbak, a fogaim nem nőnek vissza, a seggem nem lesz kisebb, vagy ha kisebb is, de nem lesz sosem kicsi, max. nagy és izmosabb, és a szüleim sem lesznek mások, csak kevésbé élők, szerencsére minden rendben, mert valami ösztön jelzett, és eleve vittem pár szelet süteményt a helyi menő cukrászdából, szóval valaki mindig elviszi a balhét, és ha én, hát én.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s