#315

Vannak apró örömök azért. Régi barát bejelentkezik, és egy odavetett mondatfélén átdereng, hogy mennyire respektál. Vagy az, hogy most a munkámba belefér, ha nem vagyok, vagy éppencsak-alig. És ma hajnalban arra ébredtem, hogy Marci nyüszög, tüzel a teste, végül kapott gyógyszert. Ez önmagában nem jó, de a doki megjósolta, hogy mindenképpen elkapja a tesójától, ám ő hétvégére tette az időpontot, amikor Marci lesz beteg. Így talán ezen a héten letudjuk az egészet. Tomi már eszik, vidám, csacsog, most a legó építményéről magyaráz Marcinak, aki az előbb kelt nyöszörgő, forró délutáni álmából lenyugodva, kisimulva, az előbb együtt pisiltek, vastag sugárban, anya, x-et rajzolunk a pisivel, nem is, keresztet, ez jó, mert azt jelezi, isznak eleget, meg egyáltalán, itt vannak a saját lábukon.

Tegnap még kicsattanóan volt, akkor Tomi aludt szinte egész nap, így Marcival elmehettünk kettesben kicsit sétálni, ez ritka madár, mindig közvetítenem kell, logisztikát intézni velük, most meg csak sétáltunk ketten, olyan könnyű volt, mint a fennakadt labda a Király utcai templom előtt a loncban, kicsit lejjebb még egy labda, megnézzük, cinkegolyó.

Este eljutottam edzésre is, A., az edző nevetve meséli, hogy bekerültem a hétvégi Kettlebell szemináriumi tananyagába, egy perce megfordul a fejemben, hogy jaj, ne, ugye nem a “40 felett is elkezdhetik” kétes dicsősége jut, de szerencsére hamar kiderül, a rossz példa lesz belőlem, akivel ne menjen el a többi kisdiák játszani, mert a múltkor is úgy emelte meg otthon a gyerekét, ahogy kettlebelles sosem tenné, meg is sérült szépen, hát lehet ebből tanulni, nem bánom, tanuljon belőle más is, én tanultam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s