#310

Érdekes dolog, miken szorongok, miken nem.

Mert ott van, hogy hétvégén, azaz szombaton hajnalban arra keltem ezres pulzussal, némán kiabálva, hogy az egyik gyerekem egy százezres (nem én túlzok, az álmom túlzott, ezer meg ezer meg ezer ember volt egy hatalmas téren), vidám, déli hangulatú mulatságban viccesen kitépte magát a kezemből, és eltűnt a tömegben, vasárnap pedig arra, hogy ég az arcom, mert álmomban beígértem egy felolvasóestet a kollégáimnak, de nem készültem fel eléggé, és a netről próbáltam régi szövegeim megnyitni, ám amint valamit megnyitottam, és átmentem másik odalra, az első megnyitás eltűnt, és kapkodtam, magyarázkodtam, míg végül senki nem várt rám – tudom, ébren erre annyi megoldási ötletem lenne, míg a tömegben eltűnő gyerektől azóta is feláll a hátamon a szőr.

Egyébként szülinapi bulit szervezek nekik, és tegnap lefekvéskor, majdnem elalváskor az verte ki a szememből az álmot, hogy készen vannak a meghívók, kinyomtattam őket, csak elbasztam a szöveget, hát miért írom bele, hogy hozzanak rágcsát, miféle utasítgatás ez, azt meg basztam beleírni, hogy mi az email címem, mi a telefonszámom? Így aztán ma reggel kis cetlikre ráírtam, hogy anya elérhetősége, és még beleraktam a borítékba, a borítékokon nevek, akik a fiúk eszébe jutottak, és én görcsölök azon, hogy nem jön el senki, a szülők nem ismernek minket, vállat vonnak, hogy kevesen jönnek, hogy sokan jönnek, hogy szar lesz, persze ez legalább olyan dolog, mint a Playmobil adventi kalendárium, amit magamnak vettem, csak ők nyitogatták, most a saját szociális páriaságom dolgozom fel, ami akár jól is sülhet el, csak arra kell figyeljek, hogy ne zavarjon bele a gyerekeim életébe. Majd ellesznek akkor is, ha a kibérelt könyvtári terembe csak két másik gyerek jön el.

Amúgy pl. az íráson magán nem görcsölök. Nem is az, hogy elengedtem, hanem elfogadtam, hogy nincs rá idő. Szerdánként jön a szitter, akkor van. Ennyi. Azt kell megtanulnom, hogy szerdán gyorsan és hatékonyan át tudjak váltani írói módba. Múlt szerdán írtam egy vázat, gépeltem, mint az őrült, utána napokig ott jártam, abban az egyébként nem túl részletesen kidolgozott, de néhány pillanatával, képével mégis erősen jelen lévő világban, és ez az érzés, ez az ott bóklászás lassan eloszlott, ahogy az íratlan napok teltek. Talán valami csodás ráhangolódást vesztek el így minden héten, de nem tudok akkor sem gép elé ülni nyugodtan. Az már fájdalmasabb, hogy az éppen formálódó rendszerem, amibe próbálok kapaszkodni, már a negyedik héten felülkúrja, hogy szerdán lesz a szülői az oviban, így írogatás helyett ott ücsörgök a kisszéken.

Egyébként a múltkori fogadalmam betartottam, elmentem a Kisüzembe, de tele volt, így átmentem egy másik kávézóba, ahol éppen megfelelően mostoha körülmények között reszeltem az egyik sztorimon, hozzácsaptam még kettőt, és elküldtem egy folyóiratnak. Hérom napra rá választ is kaptam, hogy jó, de nem elég, nem elég jó. Érzem én is, van mit javítanom rajta, később, ha már én leszek én, nem egy semmiből jövő szerző, többet hibázhatok, vagy többször használhatom saját hibám (bug vagy feature), de most még dolgoznom kell rajta. A dolog nem bánt, nem fáj, egészen picit zavart, hogy nem csaptak rám le azonnal, de a szerkesztő nyitott, és a második levelemre már azonnal válaszolt, és ami még fontosabb, hogy minden ilyen levél, ahogy minden blogposzt, minden beszélgetés, minden tekintet, ami úgy néz rám közben, ott tart, abban a világban, ahol én írok. Jobb ott lenni visszautasítottként, mint elengedni ezeket a szerdákat – is.

És ahogy ide már tudok írni, úgy eljön el az ideje, hogy munkaidőben, a munka mellett jusson alkalmam egy-egy elszigetelt órára, amelyet aztán nem írok be az időelszámolásomba nagy becsülettel. Majd beírom ide: kétszer fél óra. Egyszer majd biztosan számít valahol, valami elszámolásban, valami álomban megsokszorozva, eltúlozva ezerré meg ezerré.

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s