#308

Év vége, miegymás. Nekem a december olyan erős mélyrepülés volt, hogy most ilyesmiket tudok megfogadni:

• Írok. Majd novellájat, de előbb embereknek kommenteket, leveleket, posztokat, blogposztokat. Ezzel a poszttal kezdem. Igenis képes vagyok szövegeket kiengedni.
• Túl fogom élni. Mindazt, ami most rettenetes válságban van, az anyagi helyzetem, a párkapcsolatom, az anyaszerepem, az írói létem és nemlétem. Vagy ha nem élem túl, akkor meghaladom. Meghalom.
• A mai napot pedig elrendezem, annyit hozok ki belőle, amennyi benne van. Egyelőre legyen csak ez a mai nap. És legyen akkor, hogy most ez az élet, a főzés, mosogatás, porszívózás, a mosás, az ikrek születésnapjának eligazgatása, és ma még elmegyek az edzésre, ahonnan mások mennek tovább bulizni, de nekem az a buli, és ez nemhogy zavar, de igazából éppen elég boldogság, hogy legyen mire készülnöm.
• Holnap megszülöm megint a fiúkat, és a nap legalább egy pici részében erre fogok gondolni, aztán pedig jöhet minden más, a többi nap, tervek a válságok felszámolására, észrevenni az elmúlt év többi hónapját, örülni nekik, és rájönni, miért és mire volt jó ez a december.