#303

Elkapott a gépszíj rendesen. De lassan ki fog engedni, kezemet csak nem tépi le (ez kiskorom legborzasztóbb dolga volt, valahogy minden krimin, kalandfilmen túl a valaki kezét leszakította a gép rettenete átütött, eleve átjutott, míg egy krimi sokkal lassabban ért el hozzám, sokkal nagyobb voltam addigra, míg az szabad lett, vagy legalábbis titokban megnézhető).

Szombaton volt a Fantasztikus Kéziratok Éjszakája, ami miatt tényleg rettegtem konkrétan, de szerencsére annyira sok jóembert ismerek, hogy volt kikbe kapaszkodni, és végül kis szalonspiccel, túl sok magyarázással, okoskodással, de kihúztam a zsűrizésig, aztán az eredményhirdetésig, és kiderült, én lettem a legjobb. Na hát ez nagy ajándék volt, mert persze azért úgy jelentkeztem, hogy majd én megmutatom, ki a fasza gyerek, és álmodoztam a táborról (5 nap, 5!!!!! csak úgy írni, írogatni, másokkal, magammal), közben volt a kettő között egy hasadék, szakadékféle, a valóság és az én elképzelt, elálmodozgatott világom között, és odamenni szombaton délután maga volt a hasadék szélére kimerészkedés. Aztán ugrottam, és kisült, hogy valami fekete odakent festék az, és egészen hülyén ugrándozom a stabil talaj felett. Viszont azóta láttam a nevem több posztban, weboldalon, és ez aztán tényleg nagyon furcsa, és habár kellemes, de nyomasztó is. Pl. ez itt, ez a poszt.

Most nagyon jó lenne nyugodtan gondolkodni, hogy akkor mitől is félek, mihez kellene kezdenem, hosszabb távon, no meg rövidtávon is, de ez most nem megy, hétfőn csapatépítés volt, emiatt vasárnap jobbára én voltam a fiúkkal hármasban, pl. elvittem őket a Benczúr kertbe, és hazafelé szépen megbaszott az ellenőr, de úgy ám, hogy én akkurátusan nem csalok a BKV-n, most is volt bérletem, de kiderült, hogy a kisgyerekes igazolvány hátulján van egy olyasmi, hogy lejárat meg érvényesítés, na, én ezt egyszerűen töröltem a memóriámból rögtön a kiváltása után, tehát több éve van lejárva ez a cucc, és én azóta mondhatni csalok a BKV-n, ha bérlettel utazom. Hogy mennyire volt ez eddig fontos, az kiderül abból, hogy több éve utazom így a BKV-n, és még nem jelezte senki. Szerencsére ez a kedves faszkalap úgy érezte, hogy habár van bérletem, van igazolvány, sőt a két kisgyerekem is ott van, azért a szabály az szabály. És voltaképp igaza is van. Tehát a hétfői csapatépítés, a keddi kollégabúcsúztatás (amelyet dicsekvés nélkül – vagy azzal – magamra vállalok, ugyanis nekem jutott eszembe, hogy jó lenne valami kis apróság ajándékba, és elrohantam angol után a Lego shopba, ahol sikerült két szettet is venni, az irodában ügyesen átadni közösen mindenkivel, majd aznap éjjel, sőt hajnalban, valahogy öntudatra ébredni, majd arra, hogy óbazdmeg, az árcédulákat mind rajtuk hagytam, aztán némi szívdobogás és arcpír után visszaaludni) és a gyerektorna után ma végre volt alkalmam elmenni a MÁK-ba igazolást kérni, hogy a BKV érvényesíthessen nekem ilyen igazolványt, mert tényleg van két gyerekem, akikért jár a gyes, aztán a BKV ügyintézésre, hogy hosszabbítsa meg a kisgyerekes igazolványom, holnap reggel pedig mehetek az Akácfa utcába befizetni a büntit, ami így szerencsére nem 16 rugó, rögtön utána indulok az ikrekkel az kormányablakba személyit csináltatni, de áldja meg a jó ég az ovit, ebédig bevihetem a fiúkat, nem úgy, mint a másik oviban, ahol max. fél 10-ig érkezhettek volna be, egyébként otthon kell maradniuk. Az ügyintézéshez készült meghatalmazás, tanúkkal, és le vannak adva az óraállások, a csekkek, a könyvtári könyvek, az ebédbefizetés, a szitternek megírtam, hogy jobbulást, nagyon sajnálom, hogy a héten nem tud jönni, és higgyétek el, őszinte voltam a szívem mélyéig.

De hát ez az élet rendje, mindenki fizeti a csekkeket, és a személyik lejárnak, ahogy a tejek és a bespájzolt Diákcsemege nevű szeletelt, csomagolt húsárúk, viszont a fiúk édesek voltak a Benczúrban, és a hétfői evezés csodálatos, az az izzadt bőrillat, ami átüt a különféle, de mindig azonnal felismerhető, nosztalgikus naptejillaton, az olyan, mint az aranyfüst a könyv szélén, kiszálltunk egy kis homokpadon, teljesen esetleges helyen, ami az alacsony vízállás miatt létezhetett, azaz két uszadékfaszerű bokor a legfelsőbb pontján kapaszkodik a kavicsosba, szóval ott kicsit bóklászhattam, mindenféle csillogó vagy éppen pénzérme-lapos követ gyűjtöttem, némi kagylót, valami kis emlős csigolyáját, amit visszatettem a kövekre, ott is hagytam, olyan szomorúságot sugárzott magából, egy elképzelt macska halálát, nem akartam magamnál tudni, ha emelkedik a víz, el fogja mosni, egyébként sem volt nyoma már ebben a világban, csak ez, hogy itt írok róla.

 

1 thought on “#303

  1. azért az ellenőr kapja be. ha olyan fontos a szabály, szóljon hogy ezt majd meg kell csináltatni, de basszus ott vagy két gyerekkel és megbüntet mert jogtalanul használod a gyerekek után járó kedvezményt. na mindegy. a díjhoz még egyszer gratula!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s