Najóvannamár.
Első nap az oviban, hiába jártak oda ügyeleti oviként, ez a nap mégis más, új jel, új csoport, óvónő, megérzik, megijednek a kis öltözőben. Marci sír, zsebkendőt kér. Odahajolok hozzá, simogatom: Marci, hát miért vagy szomorú? Miért sírsz? Mire ő: Nem sírok, csak nagyon erős itt a fény.
Megyek értük ebéd után, erre jutottam. Pláne, hogy Tomi néha asztmásan köhög, de hurutosan is, nem tudom, jaj, de tényleg nem, beszoktatós hét, én meg nagyon kész vagyok már az otthoni munkától (már amit próbáltam mellettük), Marcit egyedül nem vinném a testvére nélkül az új világba, de nem, nem bírok ki otthon még egy hetet szétszakadva, akkor krétát eszem, és én leszek a beteg, lehet hozni a leckét, hogy ne maradjak le.
nimbusz 