#302

Najóvannamár.

Első nap az oviban, hiába jártak oda ügyeleti oviként, ez a nap mégis más, új jel, új csoport, óvónő, megérzik, megijednek a kis öltözőben. Marci sír, zsebkendőt kér. Odahajolok hozzá, simogatom: Marci, hát miért vagy szomorú? Miért sírsz? Mire ő: Nem sírok, csak nagyon erős itt a fény.

Megyek értük ebéd után, erre jutottam. Pláne, hogy Tomi néha asztmásan köhög, de hurutosan is, nem tudom, jaj, de tényleg nem, beszoktatós hét, én meg nagyon kész vagyok már az otthoni munkától (már amit próbáltam mellettük), Marcit egyedül nem vinném a testvére nélkül az új világba, de nem, nem bírok ki otthon még egy hetet szétszakadva, akkor krétát eszem, és én leszek a beteg, lehet hozni a leckét, hogy ne maradjak le.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s