#298

Ez a poszt egy ideje megírva áll, várt, hogy örökre kuka, vagy kitegyem. Idáig.

_____

Csak egy kis görcs, egy kis befeszülés, egy kis elkenés, és már tegnap este hazafelé robogva tudtam, hogy megér egy posztot. Jó, persze, köldöknézés, szöszölés, de jó lenne rendezni a sorokat.

Tegnap oviba menet, szinte már az ovi bejáratánál láttam meg a furcsa utánfutót. Rácsos ajtajai voltak, olyan szörnyeteg érzésem volt, olyasmi, hogy abban ott vadállatokat őriznek, erős, vasalt volt az utánfutó, a rácsok valójában nem is az ajtón voltak, hanem azon túl, az ajtók nyitva, bekukucskáltunk a fiúkkal, ugatás érkezett váűlaszul, valami homokszín vagy sötétebb testet láttam a sötétben az egyik rács mögött, és volt még az utánfutón több ilyen nyílás. Nyugtalanító volt, azzal vigasztaltam magam, hogy a sintértelep nem így hurcolja a befogott kóbort kutyákat. A fiúk talán az én zavarodottságom érezték meg, talán nekik sem volt minden rendben, de ők is feszengtek picit. Leadtam őket, és másfele kanyarodott onnan az utam, el is felejtettem az egészet.

Délután, a rekkenő hőségben mentem értük, más úton, így már velük voltam, hazafelé tartva, amikor láttam, ugyanott áll az utánfutó. Benne valamik, legalábbis ugatás érkezett ismét válaszul, hogy közelebb mentünk. A hideg futkosott a hátamon, lefotóztam a járművet, próbáltam nyugodt maradni, a fiúkat nem akartam megijeszteni. Hazafelé menet gondolkodtam, mit kellene tennem. Kinek küldjem el a fotót. Mi is voltaképp a gond. Van itt gond? Az elmém, a hőség és a körülmények (némi hisztik itt és ott) csodás összejátéka eredménye, hogy lassan az egész probléma kiúszott a tudatomból. Nem írtam senkinek, nem kértem tanácsot senkitől.

Este kiderült, nincs tej, örültem, hogy egyedül mászkálhatok, lefutottam a boltba. Menet közben az egész utánfutó bevillant, rám zuhant az érzés, hogy lépnem kell, így elrohantam a Klauzál térről a Vörösmarty utcába, hogy majd valami. Nem tudom, mi. Most szólok, akinek kell. Végül ott volt az utánfutó, alaposabban meg tudtam nézni. Az autó, amihez kötötték, üres, az utánfutó tetején szellőzők, jól hallható a légkondi zúgása. A kutyák vagy bent voltak, vagy nem, nyüszögés, ugatás nem hallatszott.

Nem tettem semmit. Megnéztem otthon az utánfutót, két misi. Az autón K9-es kutyakiképzős logó. Nem tudok semmit a kutyakiképzésről. A kutyaszállításról. Hogyan viszik repülőn őket pl.? Nem tudom, ilyen profin felkészített állatoknál mi az eljárás. Mi az állatkínzás? Mi a teendőm? Hova forduljak este 10-kor? A szállítóeszköz alkalmasnak tűnt. Hogy megsétáltatják-e őket, hány órát lehetnek egy ilyenben, hány órát voltak, nem tudható.

Ma reggel már nem volt ott az autó.

Most az van bennem, az a kényelmetlen érzés, hogy valamit elmulasztottam. Azt hittem, gyerekmunka, közben nem is, csak gyerekszépségverseny. Vagy versenysport.

Olyan jó lenne, ha eléggé felkészült lennék rázós szituációk kezeléséhez. Hogy tudjam, mikor hívjam az állatmentőket. Hogy tudjam, hogy oldjam meg, ha felettem állandóan visítva veszekednek. Vagy ha valaki rácsap a gyereke fenekére többször a játszótéren. Hol van a határom, és azon túl hol a felelősségem.

De azzal is kibékülök, ha egyszerűen nem lennének ilyen helyzetek. Csak peace.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s