Kiéleződött a helyzet, még ügyesebben, még gondosabban kellett bánnom az idővel, még kisebb egységeket tudtam lecsípni.
Egy nagyon elbaszott kisutazásban néha kitolni az arcom a 40 fokba a kompon, a gyerekek kezét fogva, és jobban rettegve attól, hogy mennyire fogok félni a folyó közepén attól, hogy beleesnek, mint amennyire majd rettegek a folyó közepén valójában. És a komp éppen jött. Oda is, ide is. És végül jutott egy kis, töredezett lépcső is, leülni a kertben.
Vagy például ma. Hogy a mesenézés idején olvastam pár oldalt. Aztán mosogattam. És közben eszembe jutott egy kicsi javítás a most alakuló szövegen. És hogy megírhatom ezt a blogposztot. És közben elkezdett főni a kukorica.
Vagy szerdán végre jött a szitter, egy hónap után, És éppen aznap volt jóga a kertben. És éppen aznap jelentkezett be Dél-Afrikában élő barátnőm, és nem vonakodott jógázni több év kihagyás után. Ahogy tavaly nem tétovázott, hogy lefussa velem a szigetkört, mert akkor éppen arra volt kis jogosítványom, kimenőm, és ő éppen akkor ért rá, és nemcsak becsatlakozott, de a végén még együtt örülünk, hogy ennyi idő után ez is ment neki, de jó.
Vagy az irodában néha a női wc-be vonulok 5-10 percre, kicsit játszom egy primitív kattintóssal, és rácsodálkozom, hogy ennyire máskor nem vagyok egyedül.
Úgy érzem, állandóan szomjas vagyok, de sikerült valamiféle cirkuruhát összeszekábálnom, ami a saját párám, lehelletem, vizeletem forgatja vissza, hogy jusson, és egyelőre van mit innom, persze jó lenne hajat mosni, hosszú fürdőt venni úszni, vagy egyszerűen csak kiköpni, de a túlélés meg van oldva.
Csak nehogy úgy járjak, hogy később már hedonista, puhány, érthetetlen dolog lesz vízben tisztítani a hajam, és gőgből iszom a saját húgyom.
nimbusz 