#294

Azt azért elmesélem, hogy volt egy nagy áttörés Tominál. Aki elég érzékeny szenzorosan, de csak nem jutottunk el egy felmérésre, mentek egyeztetések, de valahogy elakadt. Meg bele is szoktam, hogy rendben, akkor van ez az egy fajta pepcos hosszúnaci, szerencsére kettő, mert a másik Marcié, de ő nem ragaszkodik hozzá, sőt szerencsére három, mert egyet véletlenül eltettem az oviban (ő volt, bárki is, nem én, ő volt, aki odatette a fiúk szekrényére, nyilván mert ő is azt hitte, ez a nadrág csak Tomié lehet, de nem, mosás után láttam, hogy ez egy idegen, gyüttment nadrág, másé, de elloptam, nem adtam vissza, annyira kellett egy harmadik nadrág is Tominak, nekem, hogy ne rettegjek, megszárad-e a másik, másik kettő), aztán lett még egy, amit hajlandó volt felvenni, de az első hordás után olyan foltokat szerzett, amelyek kimoshatatlanok, ezért tisztán, illatosan is úgy néz ki az a világoszöld (almazöld) nadrág, mintha a gyerek egy órán át fetrengett volna benne az olajos homokban, pedig csak egyszer csinálta ezt, első hordáskor, hát így működik az időgép, az a nadrág immár mindig az összekoszolódás utáni időbe ragadt, előrerángatom, visszaugrik, nem is időgép ez, hanem balladai kimerevített pillanat.

Aztán jött a Jurassic World nadrág karácsonyra, sokáig magyaráztam neki, mennyire menő a T-Rex, de nem, túl hosszú, míg egyszer végre (most júliusban) felvette, szerencsére abból is kettő van, mert Marcinak is egy, de ő nem ragaszkodik hozzá, és ha alkalmam nyílik, ki tudja, lopok-e még egy harmadikat.

De már nem kell.

Mert egyszer, pár napja Tomi bejelentette, hogy szeretne olyan fürdőnadrágot, ami nem ér a bokáig. Hanem rövid. Na, vettem is rögtön egy Verdásat (kettőt, de nem egyformák), egy Star Warsosat (kettőt, de nem egyformák), és az oviban, ahol körbeállták a többiek, hogy úú meg aa, Verda, megkértem Tomit, próbálja fel, volt egy kis feszkó, de végül felvette, és úgy jött ki a többiek elé az udvarra, hogy szorosan rám tapadva lépett, konkrétan hozzám simulva, mert állítása szerint zavarja, hogy látszik a lába. De megvolt az áttörés, tetszett neki a nadrág, ráadásul olyan átmenet az utcai és a strandgatya között, jó orkánanyagú, pár napig minden este kimostam, reggelre megszáradt, én is majd beleragadtam a balladai pillanatba, de aztán tegnap az ügyeleti oviban Tomi sima pamutgatyót kapott, olyat, amit eddig visítva tépett le magáról, ha valami csellel ráadtuk. Most felvette. De nem csak úgy felvette, hanem tudta, hogy ő ezt most felveszi. Mondta is. Hogy ő most már hord ilyen rövidnadrágot. Majd hozzátette teljesen magától, hogy egyébként a verdás gatyán igenis kiáll egy szál, de nem szólt, hogy le kell vágni, mert az sem zavarja már (és itt felrémlik egy harmadik balladai pillanat, ahogy a körömollóval metélem a kiálló szálakat gatyamadzagok végéről, varrásokról, de sosem tudom teljesen levágni, és sosem tudom, mi az, ami elég jó lesz ahhoz, hogy normálisan csak úgy legyen egy nadrág, bele egy gyerek).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s