Azért jó, hogy macskáink vannak, mert amikor szétvágom a porzsákot, hogy kiszedjem a dolgokat, amikre már nem is emlékszem, csak a hangra, hogy egyszer, valamikor koppant a gégecsőben valami játékdarab, aztán csend (persze nem csend, csak a szokásos zúgás marad), jobbára puha szőrcsomókat kell szétnyomkodnom. Ugyanezen okokból rühelltem a januárt (és a februárt-márciust), mert mindig volt tűlevél a zsákban, ami a kezembe állt nyomozás közben. Vannak nagyobb léptékű dolgok is, és egyszer le is írom, ahogy pár levelet is útjára bocsátok, de most ennyi.
nimbusz 