Kányádi. Tényleg sajnálom. De az igazság az, hogy itt van mellé az öröm is, hogy mi jutott, hogy Kányádi nekem főleg a Kaláka, és a Kaláka nekem főleg a gyerekekkel jött, és így épültek be a versek a mindennapjainkba, és üvölthettem hangosan a dalt a téren átbattyogva a fiúkkal, hogy Betemetett a nagy hóóó erdőt, mezőt, réétet.
Ó, ez talán a hála az egész bagázsnak Kányádistól, ikrestül, mindenestül.