#283

Mr éppen azon keseregtem, hogy nem is tudom, min kellene dolgoznom, mármint úgy lelkileg, csak pipálgattam ki a napok ügyeit-bajait, hogy ma is volt mosogatás, gyerekek ettek, megölelgettem őket, olvastam, dolgoztam szépen, emeltem súlyt, pipa, pipa, pipa, még hiányzik a rare gem a buzogányba, de meglesz az is, nem ma, mert kell 24 óra, hogy a boss újrafrissüljön, majd holnap, ma ennyi gyűlt össze, ez is megvolt, lehet menni aludni, már hajnal kettő.

Micsoda szerencse, hogy ma rájöttem, mégis lesz mit mondanom a cég fizette coachnak, akivel csak úgy lefoglaltam jövő hétre időpontot, ha már agitálta, hogy van szabad helye. Az lesz a jó téma, hogyan kezeljem az elbaszott döntéseket. Mármint a vergődés, a gyomorszorítás után hogyan lehet tovább menni.

Mert az a nagy helyzet, hogy az oviváltás nem áll fényesen, mindkét vezető szemében szálka lettem, a lehetséges leendő ovi lehetséges leendő óvónője egyszerűen (jajdekibaszottulnehézvoltbevallanom) nem tetszik, gáz, szónokol, a levegőbe beszél, hallgatóságot nem látva, higgyetek nekem, ez jel, átsiklik a szeme rajtam, a feltett kezemen, máson is, tudja, ő tud, és mi nem. Nem oké. De ez csak egy jel volt, akartam hinni. De a ma a kertben a kerttárs, aki egyébként hívott a másik oviba, és mesélt nagyon jókat, szupereket, és mondta, van hely abban a csoportban, szóval ő, amikor megtudta, hogy melyik óvónőhöz kerülhetünk, elképedt, és úristen és borzasztó és rettenetes. Csak az ne. Most ez van, az, hogy volt valami, ami nem tetszett, próbáltam változtatni, de úgy fest, nem lesz jobb, sőt nulla játékzárással is boldog leszek, de ehhez is melóznom kell. És persze lehet, hogy nem csak nulla lesz a zárás, de melózni kell. És belátni, mit is akarok, miféle változást várhatok el. Azaz mit tudok adni a fiúknak.

Ez legalább nemes, coachhoz méltó probléma. Bezzeg a másik elbaszott döntés, az nem. Hogy ma hazahoztam egy kiló ropogós, gyönyörű és drága cseresznyét, mert úgy emlékeztem, a kiskertbe rendelt olcsó biocseresznye vasárnap vehető át, de nem, ma kellett sebtiben elrohanni érte, 5 kilóért, meg a meggyért. Meg a málnáért. Tudom, kapjam már be, most dicsekszem vagy panaszkodom, de a hasam mintha megint ikreket várnék, és tele a hűtő, de a meggy nem fért be, tönkre fog menni valami, pedig csak figyelnem kellett volna. És igen, dicsekszem, mert nem az én érdemem, így ér, nem nehéz, hogy a kapott biocseresznye gyönyörű, még szebb, mint a másik, majd lesz fotó. (Ez a reklám helye, de az ilyen gyümölcsrendelések publikusak, a kiskert is átadó pont lett, de van több: https://www.facebook.com/veddegyutt/ )

A harmadik elbaszást pedig még ma korrigálom, mert hibáztam, hogy nem sírtam el magam, amikor unokaöcsém ballagásán az osztálya a Hallelujah-t énekelte (énekes osztály, ez a tagozatuk), és nem sírtam, amikor az Earth Songra táncoltak, amit ugyan nem szeretek annyira, de baszki, az volt a koreográfia, hogy jelnyelven előadták, mert van egy hallássérült fiú az osztályban, szóval át kellett volna adnom ezeknek magam, de ezt most pótlom, mert megyek az ágyba, bedugom a fülembe a Hallelujah-t, és kisírom magam, szerintem ez egy remek döntés, utána pedig olvasok egy sf novellát, jóccakát.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s