#277

Elképesztő mód, minden hányattatás ellenére csodás lett ez a nap. Ugyan 24 órára távol voltam, és a macskák nem kaptak enni, a böngészőm összes tabja visszaállíthatatlanul becsukódott (ez még most is fáj, hiába nem is emlékszem már, miket hagytam nyitva örökös majdmegnézem státuszba), minden mosatlan megvárt, de a fiúk élnek, egész jól elboldogultak.

Lett helyem hol aludni, talán egy visszaépülő szál, ahova és akihez máskor is mehetek, így, félálomban beszélgetni. És amikor leszálltam Gödöllőn, bementem az Erzsébet parkba téblábolni, átvettem a váltócipőm (esőben rongyá ázás esetére vittem), feladtam, hogy a 3 centis magas sarkakon járjak (szédült-szédítő magasság), és a kitaposott zöldben (cipőben és füvön egyaránt) elbóklásztam a párás televényszagban, és életemben először nem féltem, mi lesz most, hogy kint a természetben perceken keresztül nem lát emberfia, csak ez a zümmögő motor jár, és valami mindig történik. Nem féltem, csak izgatott voltam, de végül csak ez a valami történt, ezek a levélnyélen végtelenjelet leíró levelek, bogárkaparászások, rigókaparászások, neszek, zümmögés, egyébként semmi. Sétáltam.

Az évfolyamtalálkozótól nem vártam sokat, egy közepes rizottó, néhány összenézés más osztálybéliekkel (nem, nem a munkásosztály meg a közép szakadt itt el egymástól, csak az A {zenei tagozat, csupa lány, néhány elgyötört, később mutáló fiú, a találkozóra egy sem jött el} meg a C), akikkel máskor máshol még beszélgetni is lenne értelme, de végül mindenki maradt a saját kasztjánál, és bevallom, az enyém egyszerűen csak unalmas volt. Azt éreztem magamban, hogy szeretettel és nyitottsággal fordulok a többiek felé, és ők is felém, meséltek, és én is kicsit, de valahogy azok az áttörések, hogy na, most kapcsolódtunk, nem igazán történtek meg. Az egyik lánnyal futtában, csak úgy, a wc-ben, amikor a válaszfalon át került szóba a házassága válsága, és már kézmosáskor, hogy 8 hónapja szeretője is van, de még nem publikus. A lány, a főszervező, aki szklerózisos, és 5 éve még mankó nélkül, ma már mankóval is nehezen, ő is ennyire sebtiben mondta el az asztalnál mindenkinek, aki csak figyelt rá, hogyan lépett le 4 éve az akkoritól, szinte minden nélkül, mindent ott hagyva, és kezdve új életet. Szóval voltak történetek, de mint a tvújságban a leírás a filmről: Rick és Sarah házassága válságban, Rick Sarah kollégájával, Kate-tel tölt egy éjszakát, amikor kiderül, Sarah terhes, és a baba Down-szindrómás, az ember megrázkódik, borzasztó, rúgja Sarah tökön Ricket, de ma este inkább legyen valami nyomozós, epizódikus sorozat. Én akkor lapoztam tovább, amikor már arról volt szó, kacagva, derűsen, kinek mikor és miért osztottak ki egy-egy atyai vagy anyai pofont, ütötték háton papuccsal, és én értem, hogy legalább így, hogy kacag az ember közben, és hiába lehet, hogy mást többször, mint engem, de nekem már nem megy csak így, derűsen a kocsmaasztalnál  megemlíteni. Vagy még nem.

Aztán reggel, amikor a háziak még aludtak, vagy hagyták ezt hinnem, a konyhában merészen kávét főztem az ismeretlen kapszulással, majd meg is ittam, míg két 14 éves, gyömbérszín macska nézett, egyszerűen nem értették, mit nem értek azon, hogy adjam már oda az ételt.

Az egy picit zavar, hogy sanszosan több heti ha nem is diétát, de óvatos duhajkodást kúrtam fejbe, de reggelire csokoládékrémes körtetortát ettem tojáshabbal, majd egy fél kontinentális reggelit, és ez a reggeli azóta is tart, csak az elhasznált teríték mellől ülök át egy másikhoz, jobbomon a Kalapos, másik oldalt a mormota, mert délután például gyereknapi mályvacukorsütés volt a kertben, este pedig addig lopkodtam a libatepertőt a hűtőből, amíg elfogyott, de holnaptól újra nem is tudom. Semmi. Semmi extra. Gabi a munka és a család között ingázva próbál mindennek megfelelni, miközben szíve vágya, hogy zenéljen, írjon, kézimunkázzon. Úgy érzi, a feladatok lassan felőrlik, de a hétköznapok akaratlanul is változáshoz vezetnek – magyar film, 96 perc, 1987. Vagy inkább valami epizódikus nyomozós.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s