#269

Jaj, hát amikor minden nap sűrű, és nincs idő írni, akkor ezek a napi szépségek, amik tűzbe hoznak, és lendülettel, tollat fel sem emelve tolom be a posztot, szóval ezek mennek a levesbe, és az utóbbihetekkel ez van.

Mert volt a hosszúhétvége, fullosan családi, aztán jött az asztmatikus bronchitis, ezúttal itthon, először egyiknek, aztán másiknak, betolva a szteroidos kúp, nem tartogattam semmi öko öntudatot, a szart, így is megvoltak az óránként kelős, Ventolint tolós éjszakák. Már köhögött Marci, csúnyán, gyanúsan, amikor azt álmodtam, áramszünet van a hotelben, fene tudja miben, és én valahogy lejutottam a szobájukhoz (külön szoba? óvoda?), ahol volt valami kis automatikus fény, ezért megvártak, itt kezdtem felébredni, és még félálomban belegondolni, miért is vártak volna meg, jajistenem, dehogy vártak volna, ha kimegy a villany, ott ülnek a sötétben, pánik, kimennek a szobából, elkeverednek, sosem találom meg őket, és a mély álomban jó volt, odataláltam, félálomban pedig csontomig rettegtem, a sejtjeimig szorongtam, hogy ez megoldhatatlan, és ahogy másztam ki az öntudatra, úgy terveztem meg a hazautat az elsötétedett városban, ahol nyilván minden idióta törni-zúzni fog, és persze ebben a félálomban első gondolatom az volt, hogy jó, ha lesz nálunk Ventolin, törjünk be a patikába mi idióták. És már egészen ébren voltam, amikor eszembe jutott, hogy az áramszünet reggel már más lesz, jön a fény, addig kell kihúzni, nem örökre, mint a Walking Deadben (sosem láttam egy részt sem, de persze megvan az elképzelésem, hát hogyne). Na, ez nem a napi szépség, ami tűzbe hozott, hanem valami olyan sajgó emlék, amit egyelőre nem tudok elfelejteni.

Aztán jöttek az otthonról dolgozások a betegek mellől, az egy-egy órára elszabadulások, a kerti nap, a dolgok, a dolgok, az elitézendők, amikről még mindig elhiszem, hogy ha nem csinálom meg, baj lesz, hát most komolyan, egy kiskert tanösvénye, miféle önhittség azon aggódni, hogy dühös lesz bárki is miatta. És a Budapest100 napján, reggel fél tízkor elengedtem azt a szaros tanösvényt, és leszedtem a laminált lapokra ragasztott, útvonalkorrekciók okozta szövegmódosításokat (fél óra betervezett kitérő volt a nagy rohanás közepette a netcafe, ahol telefonról kinyomtattam A3 lapra pár módosított sort, most kéjesen megfetrengek a jelenetben, mint a kutya a halnyomban, ez csak a hal nyoma, ez már nem is a hal, ez csak egy illat, a rózsa neve, ja nem). És jó lett a Budapest100, a nyitott kert, aztán jött E., és velük a délután, a lötyögés, téblábolás, mindenre rácsodálkozás, gyerekkezek szorongatása, végül nyugodtan fröccsözés a kertben, nézni a jövés-menést, és megvan az az érzés, hogy az egész sűrű, párás, sokat sétált nap minden lerakódása ott van rajtam, a karomon, nyakamon, szandálos lábamon, egészen addig, amíg már nem nyirkos, hanem meleg és száraz leszek, akár a kígyó bőre, leülepedett mintázat.

Ma meg Gödöllő, ezt dokumentáltam, lesz itt pár fotó, anyámmal elmentünk a GIM Házba, ahol teremőrködik, vagyis mindeneskedik vasárnaponként, és az idilli volt, az a tér, az a kert, és majdnem elfelejtettem a madárfióka tetemet, amit még az ATM előtt találtam, és visszafordultam, megmozgattam, hátha mégis él, persze akkor mi lett volna, mihez kezdek, de mégis, valami, de nem, szóval persze teljesen nem felejtettem el, és a kert sem hagyta teljesen, mert így működnek a dolgok, aztán apám is beállított, akár egy kettévágott giliszta, szörnyű, szörnyű, nagyon sajnálom, de nem akarom látni, földet söpörnék rá a lábammal, hogy legyen a dolgoknak megint rendje, ami nem a szemem előtt van, mint egy fiókatetem.

De még így is jó volt, a cukrászdában végül a műfüvön ültünk, a mellette leszórt kavicsrétegben kurkásztunk, és nem csak Tomi, de én is találtam pár szép darabot, ettől nehéz aztán a táskám. És macskák is feltűntek, és hiába volt minden készített, csinált, azért betömtem, mint az epres somlóit, és dagasztottam a macskahason, amíg a macska is dagasztott, és habár tudtuk, hogy ha egy mentőhelikopter köröz felettünk, akkor az nem jó hír, de azért mégis inkább érdekességet jelentett a gyerekeknek, és csak később lett abszurd hír, ami miatt még öcsém is felhívott, hogy akkor ez volt az ok, de még mindig nem valódi dráma, erre is rásöpörtem a lábammal a földet, ne legyen a szemem előtt.

Ilyen a GIM

Meg ilyen. Csigás.

Cukrászdamacska 1.

Cukrászdamacska 2.

Kövek, macskaszőr, akácvirág (a kertben ettük, a zsebemben maradt). A macskaszőr meg a szürke macska miatt van, rendszerint innen nézelődik, a kanapé karfájáról.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s