A mai csűrés-csavarás.
Amikor azt írtam, I. nem tudott mit mondani arra, miért van velem, azt azért szeretném árnyalni. Az volt a baj, hogy nem voltak szavai, nem voltak gondolatai, sőt nem volt eddig sem szüksége, sem igénye, hogy ezen elgondolkodjon, ahogy a levegő oxigéntartalmán, a gravitáción sem, és ez számomra olyan alapvetően befolyásolhatatlan, akár a mélyben lassan vagy éppen sehogy sem mozgó tektonikus lemezek lendülete, eddig leásni sem tudok, nem is akarok, ez számomra érinthetetlen, és akkor és ott engem sem érintett, csak úgy, ahogy egy természetfilm feletti szörnyülködés, ámulat, ijedtség.
Talán ideillik, talán nem.
nimbusz 