#242

Jövő péteken farsang a fiúknak, Marci Ryder akar lenni, egy ideje magával hurcolja a “Mancs Őrjárat” telefont, ami a jelmeze része lesz (egyelőre egyetlen kész eleme), így esett, hogy amikor pénteken, a zuhogó esőben végre hazaértünk, és kiderült, nem tudja, hova tette, de mintha a DM-ben a kormányos játszókockánál meglett volna, szóval akkor átázott kabátban nekivágtam, hogy azt a rohadt, működésképtelen, öreg Samsungot visszaszerezzem, I. beteg volt, de ennyi gyerekfelügyeletet még vállalt (voltaképp ennyit sem, mert elaludt, de a fiúk vigyáztak magukra :I ), és végül akár Indiana Jones, aki benyúlt a pókhálós résbe, ott kerestem a matatókockában, egy puha zugba rejtve a telefont, valójában hazudok, mert végül az eladót kérdeztem, és ő nyúlt be, hogy világra segítette a kis készüléket, akkor azért eléggé boldog voltam, holott ezzel csak oda jutottam, ahol a part szakad, nem tovább.

Ebbe a kis hétvégi fotóalbumba beragasztom, hogy az is boldoggá tesz, amikor a fiúk elkezdenek kiabálni, hogy “Jaj, jön a kaki, jön a kaki!” és ilyenkor elkezdenek kapkodva rohangálni:”Jaj, hol a könyvem, a könyv!” merthogy szépen beülnek “olvasgatni”. Mondanám, hogy tőlem tanulták, de ez inkább a jungi kollektív tudatalatti lesz, merthogy az elmúlt 4 évben hétszentség, hogy nem volt időm ilyen úri huncutságokra.

És tényleg az van, hogy mintára szűrök, mert amióta rájöttem, hogy ideje végre újra moziba menni, és meg kell nézzem A testről és lélekről filmet, aznap már le is fotóztam ezt, ami hozzá illik, vagy legalábbis olyan minta, nyom, ösvény, ami ha önmagában nem is, de bennem létezik.