#224

A sárga hátizsákok édes baktatásához még annyit, hogy az kurva élet, hogy leírom százszor: soha többé nem írom le, hogy alakul a fiúk alvása.

És hogy tovább fröcsögjek (mert igen jól esik), hogy a faszba oldja meg a többi szülő a dolgokat?

Múlt héten viszem reggel a fiúkat az oviba, kapom a hírt, hogy aznap délután fél négytől kézműveskedés, ha tudok, jöjjek, nem, nem tudok, azért odarobogok keservesen négyre (rendszeresen az első ember vagyok, aki lelép az irodából), minden csoportszoba tele szülővel, már aki még maradt, mert egyébként a kézműveskedésnek vége.

Holnap délelőtt karácsonyi parti lesz az oviban, és ha lehet, jöjjön a szülő is, és ha lehet hozzon rágcsálnivalót, és legyen a gyerek szép ruhában, és egyébként nagy lesz a sürgés-forgás a héten, mert folytatódik az ovi kifestése, a csoportok költöztetése, és ezért ha megoldható, jó lenne, ha szerdától már nem mennének a gyerekek, nemhivbatalosan, mivel a szünet csak jövő héttől kezdődik. Nem, sajnos nem megoldható.

De más szülő ott lesz délelőtt (persze én is), és más szülő nem viszi a gyerekét szerdától, és más szülő már régen hazavitte, amikor én egy sima, átlagos hétköznap négykor ott hagyok csapot-papot a munkahelyemen, és rohanok, hogy még legyen idő péksütit, gyümölcsöt venni, és ha fél öt után érek oda, akkor már csak tengés-lengés van, néhány kallódó kisgyerek tologatja a kisautót, szegénykék.

Nem értem.

És az elmúlt két héten két céges rendezvényt szerveztem a rendes feladataim mellett, és végül segítséggel, de minden a helyére került, mindenki élvezte, közben a hétköznapok zajlanak, és mindig van tiszta ruha, kaja, macskaalom, mosószer, mesekönyv, asztmagyógyszer talonba, és szteroidos kúp, ha krupp lenne, és már egészen összeállt a karácsony, és még az is eszemben van, hogy varrónőhöz elvigyem Tomi pulóverét, és a szitternek, a dadusnak és másoknak is legyen egy doboz csoki, és látom, hogy tényleg egyre jobban logisztikázom, és az, hogy felkelek szombaton reggel, összetörve, az csak addig aggaszt, amíg azt hiszem, másnapos vagyok a 6 óra alatt megivott két vicétől és egy feles minőségi viszkitől, mert az a fizikumom megzuhanását jelzi, aztán rájövök, hogy csak náthás, és megkönnyebbülök, mert ez az élet rendje, ez nem gyengeség, csak egy figyelembe veendő paraméter, szóval hogy elfogadtam valahol, hogy sok a teendő, és egyre jobbak a reflexeim, hogy csak azért a lepottyanó pohárért nyúljak, ami nem a szőnyegre esik, hanem a fekete-fehér konyhakőre, de eddig értem el, és innentől széttárom a kezem, hogy sajnálom, a gyerekek akkor is utolsókként lesznek elhozva az oviból, ha délután ötkor már mindenki más hazavitte a sajátját.

És hogy ezt most itt kipakoltam, ezzel megpróbálok felmentést adni magamnak, köszönöm szépen, viszont kívánom!

6 thoughts on “#224

  1. Nem tudom, lehet, hogy olyan szerencsések, hogy részmunkaidőben dolgoznak, vagy otthon vannak kistesóval, esetleg van nagymama, aki minden nap 4-kor elhozza a gyerekeket, és így tudják ezt megoldani. Az is lehet, hogy erre vagy kiélezve, azt veszed észre, hogy más meg tudja csinálni, és nem veszed észre azokat, akik szintén nem tudják megoldani, és a gyerekük fél 6-kor még ott tologatja a kiskocsit.

    És kitartást, vedd észre azt, amit megteszel, és nem azt, amit nem. Nem kell tökéletes szülőnek lenni, elég az is, ha elég jó szülő vagy.

    • Igazad van. Amikor kétségek vannak (bennem legalábbis), akkor a többiek egy massza lesz, aki mindent mindig elintéz, nem mások sokasága, akik egyenként szintén elég jók, és nem tökéletesek. Néha azt érzem, hogy ezek az aggodalmak energiát adnak, hogy haladjak, néha meg jó lenne zen szülőnek lenni. 🙂

  2. Kolléganő (részmunkaidős, de a városon kívül lakik) múltkor mesélte, hogy végre egyszer időben beért az oviba a gyerekért, és még nem a gyűjtőcsoportba kellett felmennie érte, mire a kölök levágta magát a földre, és zokogva hisztizett, hogy de ő fel akar menni a gyűjtőcsoportba, és nem akar még hazamenni, hagyja békén 🙂 szóval az sem biztos, hogy ezt a gyerekek is úgy élik meg feltétlenül, hogy ők a szegénykék 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s