Nem alszanak mostanában. Mindjárt kijön valamelyik, és nekem be kell mennem, hogy ott legyek, és persze én elalszom. Jó lenne egyben egy órát olvasni. Vagy egy sorozatepizódot megnézni. Vagy mélyebben kommunikálni. Egyedül lenni a lakásban. Vagy máshol.
Azért ma úgy tudtam volna felfutni az Andrássyn a hideg levegőn, akár egy lépcsőn, ha menne a repülés. Hazafelé sétáltam, és végre nem kellett rohannom, hanem egyszerűen csak meg kellett tennem az utat, kitérő nélkül, mert azért persze sietős volt, de már ennyi, mint egy nyakkendő meglazítása, elég volt, hogy ne fulladozzam.
Jaj, ezt le sem merem írni, mert olyan banális, csúnya klisé, de igazából jó nekem, hogy szeretnek, és én tudok szeretni. Már úgy általában is.
nimbusz 