#209

Hát. Mindig nyavajgok, mennyire kevés az időm, de ez a pár nap most extrém módon igénybe vett, a hétvégén folyamatosan a gyerekekkel voltam, programokra jártunk, de program volt az is, hogy a rohadt, eltépett könyvtári könyv helyett elmenjünk újat venni (egyszerűen nem fért be az időmbe a munka és az ovi közti rohanásban, hogy egymagam beugorjak érte), na most értitek, gyerekekkel bemenni könyvesboltba, szóval ez azért több ponton érzékeny, egyrészt kis ragacsos mancsok nyúlnak a hülye Legos újságért, ami drága és gagyi, a jó kis Kuflikért, ami nem is drága, nem is gagyi, csak ne most, amikor a 4 rugós könyvtári könyvet keresem, és hát ott a két szép, felnőtt, ragacsos mancsom, ami szintén beletúrna a drága, olcsó, gagyi, nem nagyi pakkokba. Megvettük. Na, valahogy az jött ki, hogy most minden programon (Örkény kert, játszótér, koncertek) egyedül toltam a fiúkkal, aztán ovikezdés, ortopédus, háziorvos, fitymaszűkület, szilikonos zokni a gyerektornára, gyerektornára beszoktatás (nem veszik le a cipőt, balhé a bejáratnál, közben okos anyukás fórumon megvan a címke – pl. a mezítlábasság, a vizes ruha, a rövidnadrág elkerülése miatti hisztire -, hogy szenzorosan érzékenyek, valaki már kontaktot is keres felmérni őket, semmi dráma, beskatulyázás, csak azért címke, remélem, együtt jár azzal, hogy a kezelés is ránk ragad valahogy, most minden meg van rendelve, ekcémakenőcs ekcémára, fitymakenőcs fitymára, ortopéd cipő ortopéd lábra, könyvtárban tiszták vagyunk, és talán ma a fiúk felhúzzák az új szilikontalpú zoknikat ovi után, és bemennek az okostornára, és én pedig elkezdek szemezni a kettlebell csoporttal, ami párhuzamosan zajlik.

Jaj, és szuperül vették az ovit, egyszerűen elindulunk reggel, bemegyünk, délután értük megyek, elcsatangolunk ide meg oda, és dicséri őket az óvónő (mondjuk kicsit túltolva a jelzőket, de gondolom, nyugtatni akar), és látom, hogy most rendben a lelkük, és amikor telítődnek a sok ingertől, hát kicsapatják otthon egy nagy hisztijelenet formájában, aztán nyugi van. És ezt kezdem megszokni, hogy jó, akkor most megy a fetrengés a földön, ez nem baj, elmúlik, szeretjük attól még egymást.

És nézzétek, mi fog indulni, hát ez: https://www.facebook.com/events/120441178685820/

És jelentkeztem rá, közel van, I. elvállalta, hogy ezen az öt estén hazajön korábban, és éppen az én témám, na nem mintha képben lennék, csak nagyon érdekel, és mondjuk persze elvesztettem a fonalat az utóbbi évtized női szerzős dömpingjében, de éppen ezért lesz remek dolog erről beszélgetni.

És hétvégén azért volt egy családi program, igaz, hármas, fiús autómosásnak indult, de végül mentem én is, és kikötöttünk a Vasúttörténeti Múzeumban, és ilyen terek vannak ott, üresek, tágasak, elszabadult benne a lelkem, mint a frissen mosott lepedő. (Fotózni nem tudok, de ez az első a szebbik kép (már a másikhoz képest talán, vagy nekem jobban tetszik), alatta pedig a nagyobb, amin jobban látszik a tér tágassága.)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s