#208

Vázlatok

Osztálytalálkozó:

K. – Csak egy évet járt velünk, megbukott, estis lett, később kiderült, kilométerekről gyalogol be hajnalonta a tanyáról, ahol él. Madonnaarca volt, ártatlan, távoli, nem szép, nem úgy szép. Most először találkoztunk azóta, 6 éve volt agytrombózisa (ő úgy mondta, második születésnapja), egyik agyféltekéje azóta nem működik, lassan építi fel magát, már tud járni, mankóval, magas, fűzős ortopédcipőben Azóta is tanyán él, van egy 18 éves lánya, aki lószerszámokra készít sallangot hobbiból.

H. – Egyszerre modoros és megejtő, mikor melyik hatás erősebb, egyedül nevelte a lányát sokáig, az apa lengyel, H. a 10 éves gyereknek lengyel magántanárt intézett, mert rájött, ha a kislány megnő, ki fog menni Lengyelországba, hogy felkutassa az apját, H. erre készíti fel most.

Kert:

J. – Öreg, fogatlan manó, sokat mesél gyomorpanaszairól, mindig ugyanabban a pólóban van, blikket, kenyeret, paprikát hoz, a kert egyik padján alszik, reszelősen horkol, a parti napján is, mellette G. fát fűrészel, csiszol nagy hangon, vannak napok, amikor reggel beugrom, ott van, délután beugrom, ott van. (Én is ott vagyok.)

 

Játszótér

D. és V. testvérek. Furcsák.

V. – Idősebb 12 év körüli, nagydarab, esendő, jólelkű, de furcsa. Elrontja a dolgokat. Rálép az egyik lapátunkra, az eltörik. Odajön hozzám az utcán, hogy bajban van, odaadta a biciklijét egy barátjának, most kérné vissza, de az is továbbadta másnak, most mi lesz. Megnyugtatom, de igazából nem tudok és akarok lépni az ügyben. Miért én? V.-t néha csúfolják, túl nagy, nem tehet semmit a kisebbekkel. Néhány napja előttem vásárol Spar lacipecsenyés pultjánál, borravalót hagy az eladónak, aki szélesen mosolyogva vissza akarja adni, végül elfogadja. V.-t később a biztonsági őr elkapja, hogy a lacipecsenyésnél vásárolt kólát bent kinyitja, és inni kezdi.

D. – Még furcsább. Amikor először találkoztunk, egy darab kötéllel játszott, hogy ő arra felköti magát, úgysem hiányzik senkinek. Nem tetszett a játéka. Furcsa, nagyon közvetlen, de ijesztően furcsa. Máskor besarazta a fejét, úgy rohangált, a többi gyerek szörnyülködéssel vegyes nevetéssel követe, ők is megéreztek valamit az őrületből. Valamikor rám köszön a téren, amikor az ingyenes ebédosztás van, kiszalad, köszön, visszaszalad, leül fiatalabb emberek mellé, az ebédre várakozók közé. Közvetlen, túlzottan közvetlen, mindent megfog, megkérdez, egyszer a kapunknál jött velünk szembe, feljöhet hozzánk, kérdi, akkor már kétszer találkoztunk a játszótéren. Nemet mondok. Máskor is látom, mások gyerekeivel játszik, kisbabát hintáztat, a szülők sosem tudnak örülni, de nemet sem tudnak mondani, mindez az arcukon olvasható. Jók akarnak lenni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s