#207

Ma buli lesz a kertben, aki erre jár, nem féli az esőt, az jöjjön csak be.

https://www.facebook.com/events/1964956993782227/

Tegnap egyébként már megvolt a levezető köröm, a tanösvény miniprojektben a részem letudtam, ücsörögtünk kint a fedett asztaloknál, hárman voltunk, mindhárman ilyenkorú nők, egyikőjük kisfia is ott szaladgált, az ikrek is, pocsáltak a locsolókannákkal, saraztak, a másikójuk fiai már nagyobbak, kisiskolások, nem voltak akkor kint, de valahogy mégis számítottak, hogy vannak. Csak egy kicsit tettünk-vettünk, tessék-lássék, igazából a lassú időt élveztük, Amikor felsóhajtottam, hogy nahát, hozni kellett volna sört (nem is szeretem, de valahogy kompakt, mert dobozos, olyan zsebre vágható, arrébb vihető dolog, és erre vágytam), akkor A. javasolta, hogy szaladjak ki a Kisüzembe, hozzam át, majd ők vigyáznak a fiúkra, meg aztán ő már megitta a maga dobozát. Hát kiszaladtam, végül rozéfröccs lett, kicsike, fogadomhogyvisszaviszem üvegpohárban, külön örültem is, hogy lesz még indok visszamenni.

A fröccs elfogyott apránként, a sár egyre nagyobb lett, és minden rendben volt.

A poharat visszavittük, immár a fiúkkal, és ünneplésül vacsorát rendeltem, persze dobozba, hazavinni. Amíg összedobták a konyhán a tésztát nekünk, a fiúk pilledten, nyugodtan ücsörögtek a maguk betonasztalánál, pofákat küldtünk egymásnak, hiába, ez a jó nevelés eredménye: kocsmában már tudnak viselkedni. Azaz tudunk.

 

1 thought on “#207

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s